Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Dénes Zsófia: Asszonyok húsvétja (novella)
— Nem megmondtam, hogy ne használjatok fegyvert?! — azután meg- enyhülten fordultál a többihez: — Hagyjátok a csatlósokat. Nem kell haragudni rájok. Ezek szegény, félrevezetett emberek. ★ A római helytartó tivornyákban töltötte napjait. De a kicsapongás nem tette vérengzővé, inkább elernyesztette idegszálait. A törvényház lépcsőjéről lekiáltotta a tömegnek, hogy nem talált téged bűnösnek, és hogy nem kíván fölötted ítélkezni. Benn, a csarnokban azt kérdezte volt tőled: — Igaz az, hogy te királynak hirdeted magad? Mire te azt felelted: — Az igazságot nem kell hirdetni, mert azért igazság. De az én igazságom nem test szerint való, és ezért nincs közük hozzá az erőseknek. A római helytartó nem értette, amit mondasz, de nem látott veszedelmes embernek. Hiányzott belőled minden marconaság. Inkább ábrándosnak ítélt, amilyenek a művészek. Ezért mondta hát a törvény ház lépcsőjéről: — Vigyétek innét ezt az embert. De a csőcselék zúgott, gyűlölete utat tört és kívánta a halálos ítéletet. A helytartó még egyszer, unottan megkísérelte: — Van itt egy tolvaj. Az legalább lopott. Ha akarjátok, ezt keresztre fe- szíttetem. Azt az embert pedig bocsássátok az ünnepre haza. De a tömeg forrongott: — A tolvajt bocsásd az ünnepre haza! ★ Nem is követtek olyan sokan a hegyre, mint ahogy azt általában hinni lehetett. Hiszen annyi emberrel tettél te jót. Ha azok mind eljöttek volna ... De túl korán is volt, és a város alig ébredezett. Nehéz társzekerek dübörögtek át a hídon és megrakott tevék léptettek be ringó derékkal a város kapuin a reggeli vásárra. Rabszolgák tisztogatták az úriházak pálmás tornácait. A helytartósági palota előtt pedig a hajnali őrség — álom ellen — kockát vetett a gránitkövezeten. Mikor arra mentél, a csatlósok alig akarták a játékról utánad emelni nehéz fejüket. Az utcán megforduló nép nem nagyon törődött veled. Láttak ezek már sokszor keresztre feszítésre ítéltet. Csőcselék, persze, azért akadt elég. Még a sziklaúton is utánad kapaszkodtak, mert hogy mégis csak látványosság az efféle kivégzés. De azért mentek olyanok is utánad, akik magukban sírtak, mert ez már olyan is volt, mint a temetés. A nagy súly alatt pedig, amit vállaidon felvittél, reszkettél és nem egyszer földnek görnyedtél. ★ Mikor azután elmúlt minden, egy feslett életű asszony siratott meg legjobban. Valamikor nagyon jó voltál hozzá. Azt mondtad róla: — Az dobjon rá követ, aki hibát soha nem követett el. Ezt azért mondtad, mert tudtad, hogy akkor őt senki meg nem kövezheti. Egyszer a nénje panaszkodott rá, hogy nem szorgos, hogy nem végzi a ház körüli munkát. Neked is, ha betérsz hozzájuk, csak a lábad keni meg holmi illóolajokkal és a hajába törli; Földig érő aranyhaja volt. De — mondotta nénje — nem menne korsóval a kútra vízért, és nem sütné meg a halat neked, és nem szedne számodra gyümölcsöt a fügefákról. 24
