Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
László: Ránk szabadíthatnak néhány svadront! Bezerédj: Most nem. Alighanem most engednek futni minket is hazáig . .. Na, gyerünk! Tisztuljunk innen ... (Kisiet. László utána.) 14. jelenet Harangzúgás. Kőszegen, a Jakab-templom előtt. Ágnes jön sietve, imakönyvvel. László követi. László: Ágnes! Ágnes, kérlek! Várj meg, kérlek! Ágnes! (Ágnes végre megáll, de nem fordul a fiú felé, vár lehajtott fővel.) Miért nem állsz meg, ha szólítalak? Soha nem fordulsz felém. Egy városban élünk, egy ég alatt, látlak apád házában, szembe jössz velem az utcán, feljársz a tanácsba . . . Ágnes (szelíden): Engedj, misére sietek, harangoznak a szent Jakabban. László: Ágnes! Nem vagyok gyilkos! Nem szántszándékkal öltem meg akkor az unokafivéredet! Mikor volt az már?!... Herbert harc közben támadt rám, ellenfelek voltunk, ő halála percében megbocsátott... csak te nem tudsz megbocsátani? Ágnes: Elkésem a miséről, bűnbe viszel... László: Ha szerettél... ha igazán szerettél, nem élhet szívedben örökös harag és gyűlölet irántam! Egyazon városban élünk továbbra is mindketten ... Kőszeg nem vesz részt a háborúban . .. Ágnes (éllel): Nem vesz részt?! No, ugyan! László: Kőszeg semleges. Ágnes: Inkább mindenki prédája! De ha semleges is, lakói nem azok! Ki ide húz, ki oda. Te Rákóczihoz ... én meg ... ahová tartozom. László: Nem vagy te más, mint aki voltál. És én sem! Ágnes! Nézz rám! Ágnes: Pedig mások lettünk, bizony! Mások. Nagyon is mások. Másokká formáltak bennünket ezek a békétlen évek! László: A politika nem állhat közénk ilyen kegyetlenül! Ágnes: Közénk állt! László: Én éppen úgy szeretlek! Nem vetettelek ki a szívemből csak azért, mert apád a császárral tart. öt is tisztelem. Bennem nincs ellenséges érzület irántatok, Ágnes! Ágnes: Pedig döntened kell, mert különben elveszel, László! (Most tekint rá először, őszintén, aggodalommal.) Két istent nem szolgálhatsz. Két hited nem lehet. Tűz és víz nem fér össze. Valamelyikünknek dönteni kellett és dönteni kell, László! Jobb a kín, mint a becstelenség. Jobb szenvedni a vágytól, mint beteljesíteni azt, amit nem szabad és nem lehet! László: Szenvedni a vágytól?! Hát szeretsz?! Ágnes! Tehát szeretsz?! Azért szeretsz engem?! Ágnes! Agnes (kis csend után, a kérdést válasz nélkül hagyva): Mennem kell. Elkezdődött a mise ... (Elsiet.) László: Ágnes!... (Egyedül marad. Hirtelen lármadob és kürtök rivallnak. Népek futnaik kiáltozva, sikoltva át a téren. Nyomukban labancok. Puskaropogás! Kuruc katonák szállnak szembe a labancokkal. Kard ki kard! A labancok berontanak a templomba, kiözönlik a nép. Néhány labanc Botka Máriát rángatja ki, foglyul ejtik, magukkal cipelik. Krisztina fut utána — őt nem bántják; kiáltoz.) Krisztina: Segítség! Szabadítsák ki! A labancok elfogták Bezerédjnét! Segítség ! Emberek!... 21
