Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Madár János költeménye
Mária( amint elhurcolják): Imre! Krisztina! Imreee! Eresszenek el! Ezt meg- keserülik! Eresszenek el! László (kardot ránt, futna Mária után, de egy labanc ráveti magát, László küzd): Pusztulj innen! Kettéváglak, te! Beörtetek a városba? Rajtaütni a templomozókon? Nesze! (Több labanc támad rá, vívnak. Ágnes fut ki a templomból, meglátja a küzdő Lászlót.) Ágnes (riadtan): László! Vigyázz! ... (De eltaszigálják. Csak messziről kiálthat még kétségbeesve. Kurucok, labancok vívnak, kürt rivall, verik a lármadobot. Bezerédj bukkan fel sietve, karddal hadonász. Krisztina elébe szalad jaj veszek elve.) Krisztina: Imre! A feleségedet! ... Máriát! . . . Bezerédj: Mi van vele?! Krisztina: A misén voltunk. Betörtek a templomba! Elhurcolták! ... Bezerédj: Máriát? De miért?! . . . Merre vitték?! Krisztina: Arra, menj, siess! . . . Siess utána! Bezerédj: Fuss haza, zárkózz be a házba, nehogy bajod essék! Megyek! Megölöm őket! Kiszabadítom!... (Többen rátámadtak. Krisztina menekül. Bezerédj vív.) Nesze! Nesztek! Nesztek, bitangok! . . . László (Bezerédj mellé kerül): Ezek Heister katonái! Rátörtek Kőszegre, be egyenest a templomba! A bitangok! (Vív.) Ne, nesze! Dögölj meg! Pusztulj, bitang!.. . Bezerédj: Láttad Máriát? Ezek Máriát akarták! De miért?! ... László (vívás közbe, feltartóztatva néhány labancot): A soproni út felé! Siess, Imre! Ezekkel elbánunk, csak siess! — Nesze, kutya! Még egy a fejedre, kutya labanc! (Bezerédj vívva kitör, néhány katona vele tart, labancok veszik üldözőbe, László a katonáival felfogja őket. Vívás.) Kuruc katona: Kiverjük őket a városból, hadnagy úr! László: Jól van, fiam, csak bátran! A kőszegiek számítanak ránk! Csak bátran !... (Éles kürtszó — gyülekező. A labancok abbahagyják a harcot, futnának.) Lefújták a portyát! Iszkolnak! Utánuk! Hajrááá! Kuruc katona: Verjük őket, amíg érjük, hadnagy úr! Hajráááá! (Mind ki, a labanc után.) (Folytatjuk) MADÁR JÁNOS Szemünkben a Picinyke ágba kap, a cinke is rokon. Hószelid csillag ül megbillent bokrokon. Fehér háztetőnket lehunyja a szél. Reggel majd megvirrad szemünkben a tél. 22
