Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
SZAKONYI KÁROLY Kardok, kalodák Jelenetek a kuruc korból 12. jelenet Kőszeg. Bezerédj szállása. Bezerédj és László kantárszáron vezetik be lovaikat. Bottka Mária és Beleznay Krisztina jönnek velük. S majd csakhamar Mecséry és Katalin. Néhány szó után a lovászok kivezetik a hátaslovakat. Mária: Az én uramnak a háború virtus! A mi derék férjuraink kedvenc szórakozása rémisztgetni a labancot... Krisztina: Az ám, sógorosszony, csakhogy az én uram is, szegény, addig addig virtuskodott a török háborúban, amíg egyszer aztán komolyra fordult a dolog ott, Zenta alatt. Bezerédj: Testvérbátyám hősi halált halt, Krisztinám a hazáért. Márpedig egy férfiembernek nem lehet nagyobb dicsősége ennél... Krisztina: Maga is így vélekedik László? László: Minden jó magyar így vélekedik, Krisztina nagysád! Bezerédj (Krisztinára): Még akkor is, ha az özvegyeknek más a véleményük. Mária: Ne bántsd, Krisztinát, Imrém! Én is jobban szeretlek élve, mint hősi halottnak! Bezerédj: Ne félj, galambom, nem keresem a halált. De nem is futamodom meg előle, ha a tisztesség úgy kívánja! (Mecséryék jönnek). László (örömmel): Katám! (A testvérek átölelik egymást, a férfiak kezelnek.) Mecséry (Imrének): Az imént érkeztünk, de hallottuk, hogy odajártatok portyán. Katalinom már nagyon kívánta látni a bátyját. Mária (Lászlónak): A húgod látogatóba készül itt, Kőszegen egy régi lánypajtásához. De erősködtem, hogy várjanak, hiszen bármikor megjöhettek. László (elsápadva): Kihez mégy látogatóba, Kata? Katalin: Ha már bejöttünk Ludadról, bekukkantanék néhány ismerőshöz... Mecséry (nyíltan): Pammerékhez készül. Ágneshez. (Kis csend) Katalin: Szoktad látni? László (kelletlenül): Szoktam látni. Katalin: És? Egyéb? ... Beszélgettek? ... Mária (keményen): Pammerékkal csak hivatalosan érintkezünk. Bezerédj (Katának): Pammer a császár híve, kishúgom. Katalin: De azért beszélhetek vele talán? Mária: Semmi akadálya. Mint Szerdahelyi Katalin, Ludadról. Mint régi grázi iskolatárs. Mecséry: Én nem kísérlek el... Bezerédj: Elkísérheted. Lackóval éppen a minap voltunk ebéden a Pammer- házban. Mecséry: Ebéden?! Mária: Imre mint Kőszeg városparancsnoka. László pedig ugyancsak officiná- lis beosztásban. Katalin (leplezetlen kíváncsisággal): És találkoztál ott Ágnessel, Lackó? László: Egymásba botlottunk, de Ágnes éppen csak biccentett, bizonnyal csupán az apja kedvéért. 17
