Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Krisztina; Nem a nőknek való a háború! A dámák is sokat szenvednek miatta, mert itthon kell ülniük. Már négy esztendeje nem mehettem fel Bécsbe! Katalin: Az már igaz! Nekem is nagyon hiányzik Gráz! Krisztina: Bécs! Milyen lehet most Bécs? Milyen ruhákat varrhatnak a szalonokban? Mecséry: Nem hiszek a fülemnek! A hölgyek tán csak nem akarnak átpártolni József császárhoz? Katalin: Ö, ugyan, kedvesem! Mária: Átpártolni, azt nem! De sokért nem adnám, ha valamelyik jó bécsi műhelyben készíttethetnék új tavaszi ruhát. Mondjuk Holzer Fáninál! László: Eljön annak is az ideje! Mecséry: Addig pedig meglesznek a dámák a bécsi holmi nélkül! Az én Katinkám legalábbis! Katalin: Persze, persze, jó nekünk az itteni is! Mária: Hacsak nem akad a tiszt urak között egy nemes lovag, aki nem ijed meg az osztrák sastól, feléje vág a kardjával, s elhozza Bécsből amit a hölgyek kívánnak! Krisztina (felvillanyozva): Az lenne csak a virtus! Bezerédj (nevet): Édes tubicáim, nem is kívántok nagyot, igaz-e? Benyargalni Becsbe szoknyákért Holzér Fánihoz!... Mecséry: Ahogy Bécset most őrzik, nem lenne ez kisebb virtus, mint a Károlyi Sándoré! László: Az ám! Károlyi a császári vadaskert minden oroszlánját, tigrisét, párducát szabadon eresztette! Mekkora riadozás volt! Károlyi meg a tisztjeivel hajtóvadászatot csapott! Mecséry: Na, nem is egy kuruc tiszt vállát díszíti az olyan tigris- meg párduc- kacagány, amelyet saját maga lőtt Ausztriában! László: Ocskay is felperzselte Bécs alját! Bezerédj (hirtelen ötlettel kikiált): Compó! Gyeride! Mária: Mit akarsz, Imrém? Bezerédj: Szoknyát! Neked! Meg Krisztinának! Katinkának! Katalin: Nekem ne! Bezerédj: De, mindannyiótoknak! Én is tudok annyit, mint Károlyi meg Ocskay meg a többi brigadéros! (Kiáltva.) Compó! ! ! Hol a pokolban ... Compó (besiet): Parancsára, instálom! Bezerédj: Hajnalban indulunk! Compó: Igenis. Hová? Bezerédj: Át a Lajtán, nyolcszáz huszárral. A Holzer Fáni szalonjába. Compó: Igenis. Hová? Bezerédj (nagy nevetéssel): Szoknyáért a dámáknak, Compó! 13. jelenet Ütőn. Ausztriában. Gyaloghintót cipelnek császári testőrök. Gárdistákból álló őrség kíséri a menetet. Élükön Gillinger. A távolból paták dobaja, sereg közeleg. Gillinger megláthatta őket az út távolában, mert gyors parancsot ad. Gillinger: Állj! Megállni! (A testőrök leeresztik a gyaloghintót. Máris Bezerédj és László vágtat be. Bezerédj megrántja lova kantárát, felemelt kézzel megállítja a feltehetőleg mögötte lovagló sereget.) Bezerédj: Hó! Hóha! Gillinger: Halt! Egy lépést se tovább! 18
