Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
földszintre, hogy lépcsőt ne kelljen járni a kutyának. Ellenben a saját ágyához lépcsőt csináltatott, hogy a kutya könnyehben tudjon hozzá felmászni. Meglepett a lakásának bútorzata. Nyers fából volt minden darab, be volt építve a falba; ugyanis sűrűn látogatták végrehajtók, de kifogott rajtuk, mert így nem tudták elvinni a bútorait. Egyik barátnőm kezét úgy kérte meg Csortos, hogy elküldött az apjához két ügyvédet leánykérőbe. A leány híres, szép lány volt, és örült a furcsa helyzetnek. Meg kell említenem, nem ismerték egymást. A Vigadó kioszkban látták egymást messziről. Az apa, a Gázgyár akkori igazgatója, tárgyalni kezdett, de meghiúsult a furcsa házasság, Csortos adósságai miatt. Sok talpraesett, humoros mondása keringett a köztudatban. Nekem legjobban az tetszett, amikor egy este elment egy mulatóba és leült az egyik asztalhoz. A főpincér odament hozzá és udvariasan ezekkel a szavakkal figyelmeztette : — Bocsánat, művész úr, az asztal Esterházy grófé. Mire Csortos blazírtan válaszolt: — Vigye! Az ostrom után Csehov A medve című darabjában játszottam vele utoljára. Már nagybeteg volt. Hordszéken hozták be az előadásokra, lépni alig tudott. Ügy mondta, megsebesült a lábán, a kapu roncsaitól. Valószínűleg előrehaladott cukorbaja okozta a bajt. Minden este a szünetben becsoszogott az öltözőmbe beszélgetni. Egy este nem jött be. Megkérdeztem az öltöztetőnőmet, mi van vele? Azt mondta, látta Csortost, amikor egy női kalapot vásárolt. Legközelebb számon kértem, hogy hol volt, azt felelte: — Látni akartam a másik kutyámat, amelyik elvált feleségemnél maradt. Hogy láthassam a kutyát, kibékültem a külön vált feleségemmel. Csortos állapota rohamosan rosszabbodott. Rövidesen kórházba is került. Véletlenül tudtam meg halálának hírét, amikor régi, hűséges házvezetőnőmet, Boriskát vittem be ostrom után Ádám tanárhoz műtétre, tőle értesültem, hogy aznap reggel kellett volna Csortos lábát amputálni. Azonban a sors kegyes volt hozzá, és a műtét előtti éjjelet- meghalt. Érdekes, nem mindennapi ember távozott vele. Szerémy Zoltán, mint epizódszínész, nagy művész volt. Molnár Ferenc prológusát iktatom ide, helyettem méltassa ő, túlszárnyalni dicséretben már úgysem tudnám. PROLÓGUS! Irta: Molnár Ferenc A Szerémy Zoltán-díszelőadáson elmondja: Makay Margit. HÖLGYEIM és URAIM! Akinek a tiszteletére és ünneplésére ma itt összegyűltünk, a nagy magyar mesterek közé tartozik. Igazán mester, a „Mester” szónak régi szép értelmében ... Abból a gárdából való, amely a magyar színpadi művészetnek eddig legszebb kivirágzását jelentette. Amely világszínvonalra emelte ennek a városnak a színházi kultúráját. Színészekből és színésznőkből művészeket és művésznőket nevelt, színpadi írókat buzdított és röpített magasra, évtizedeken át a legnemesebb és legszebb szórakozást nyújtotta Budapestnek... Ezeknek az évtizedeknek, amelyeknek egy része már a boldogtalan világba nyúlt át, ez a gárda egyik legszebb büszkesége marad ... És a gárdának egyik legszebb büszkesége, akit itt ma ünnepiünk: Szerémy Zoltán ... 13
