Hevesi Szemle 15. (1987)
1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)
Akik szeretik a művészetben az osztályozást és a bürokratikus meghatározásokat, azok számára Szerémy Zoltán az, akit komikusnak nevez a régi észjárás. Nekünk azonban ő nem egy szakma mestere, a mi számunkra ő egyetemes mestere a színpadi művészetnek. Azért hangsúlyozzuk, hogy egy komikust ünnepiünk, mert a világ sora úgy fordult, hogy a KOMIKUSOK ELŐLÉPTEK AZ EMBERISÉG JÓTEVŐI KÖZÉ! ! ! Az okos gúnyolódás, a bölcs humor, a tiszta lelkű jókedv, mindig üdítően hatott a közönségre, a színpadról. De jótéteménnyé és gyógyszerré csak most vált a színpadi komikum, amióta a mi életünk úgy megszomorodott. A világ nagy, modern orvosai hangoztatják, hogy az ember legnagyobb betegsége az élet, leggonoszabb megrövidítője a gond. Nem a járványok pusztítják igazán az emberiséget, hanem a gondok súlya alatt megroppant idegek .. . Minden gyomormérgezésnél ártalmasabb az a gond, hogy lesz-e mit enni. .. Minden szívméregnél, nikotinnál ártalmasabb a szív igazi mérge: az aggódás, a keserűség, a szomorúság, a lehangoltság. Ennek a nagyvilágnak a mai boldogtalansága azok közé a nagy járványok közé tartozik, amelyek időről-időre megtizedelik az emberiséget. És ennek a járványnak, amíg a jó Isten le nem veszi rólunk, nincsenek más orvosai, mint a derült lelkű, kedves, jókedvű, vidám művészek ... Egy bölcs és tiszta szívű komikus ma legalább olymértékben segíti meghosszabbítani az ember életét, mint a köztisztaság és a higiénikus életmód . .. A komikus ma már nem szórakoztató pajtás, hanem háziorvos... A komikus ma az emberiség egyik jótevője ... Engedje meg Szerémy Zoltán, hogy a mai napon művészetének szakszerű méltatása helyett erre az érdemére hívjuk fel a figyelmet és hálásan gondoljunk azokra az évtizedekre, amelyek során az ő zsenije is segítette gyógyítani a szíveket... A sziveket, amelyekhez mindig oly közel tudott férkőzni... Két minőségben jutott ily közelségben a szívünkhöz: mint művész és mint magyar. Szerémy Zoltán a mi színpadi világunknak nemcsak egyik legnagyobb művésze, hanem egyik legnagyobb magyarja is... A száz meg száz művészien megformált figura, amelyet ő a színpadra faragott, mind-mind az Ő zamatos és igazi magyarságán szűrődött keresztül. Mint ahogy a nemes francia szőlővenyige a mi földünkön jó magyar bort terem, úgy hozta közel a mi szívünkhöz Szerémy Zoltán a nyugati írók alakjait... Minden mesterkedés nélkül idomította át az ő magyar beszéde, magyar észjárása ezeket a figurákat anélkül, hogy meghamisította volna őket. Hogy magyar figurákat, kedves vidéki alakokat, parasztokat ragyogóan játszott, az csak természetes, de hogy hamisítás nélkül magyarul tudott elegáns és hideg lenni az ő angol lordja, és magyarul volt elmés és gavallér az ő francia márkija, ez oly nagy és ritka érdem, amelyért csak a színpad kiválasztott nagy mestereit szoktuk dicsérni. Egy nagy magyar művészt ünnepiünk. „Mestert”, — „Tanárt” és „jótevőt”, „Komikust” és „Orvost”. Fogadja ezen a napon a mi hálánkat azért a sok jóért, amit velünk tett. Éljen sokáig a zseniális, bölcs, kedves, okos, tiszta lelkű és jókedvű Szerémy Zoltán. Szerémy Zoltán nagyszerű alakításait nem tudom elfelejteni. Különösen remek volt, mint palóc az „Ocskay brigadéros”-ban és mint Kellerman pincemester a „Heidelbergi diákálet”-ben. Góth Sándor, a nagy műveltségű színész, francia bohózatokban nyújtott mesteri alakításokat. Kiváló beszédtechnikával rendelkezett, ami különösen a Vígszínház első időszakában nélkülözhetetlen volt. Színész-rendező-író, fordító 14
