Hevesi Szemle 15. (1987)

1987 / 2. szám - VERS - PRÓZA - Bényei József költeménye - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

Hegedűs Gyula, Stella Gyula, Makay Margit, Szerémy Zoltán

nevezi a lokált, de Csortos, hogy megnevettessen, minden este más és más nevet adott a lokálnak. Nekem, szerepem szerint ismételnem kellett volna a lokál nevét, és ezért éjszakákat áldozott fel Csortos, hogy olyan nevet találjon ki a lokálnak, amit nem tudok ismételni. Sikerült is neki. Arra azonban nem számított, hogy a lokál nevének ismétlése helyett megkérdeztem tőle a színpadon :

— Hol van az?

Ez annyira meglepte, hogy percekig nem tudott válaszolni, majd kibökte:

— A nyolcadik kerületben.

Elértem, hogy többé velem nem viccelődött a színpadon.

Egyik előadás alatt nagyon lehangolt volt. Előszeretettel panaszolta el hiábavaló életét. Én aznap a híres szépségű Hatvány Lili írónőhöz voltam hivatalos. Estélyt adott Verbőczy úti otthonában. Ajánlottam Csortosnak, hogy jöjjön el velem az estélyre. Nehezen bár, de elfogadta indítványomat. Lili örömmel fogadta. Mivel büféasztal volt, leültettem Csortost az egyik terített asztalhoz, fogtam két tányért, hogy hozzak magunknak a büféasztalról ennivalót, mire visszajöttem, Csortos eltűnt. Másnap szemrehányást tettem neki, hogy mit csinált. A legnagyobb hidegvérrel mondta:

— Nem nekem való az ilyen felhajtás!

Mindennél és mindenkinél jobban szerette a kutyáját. Egy alkalommal, mikor kocsimon hazavittem Csortost a színházi próbánkról, addig nógatott, hogy nézzem meg a kutyáját, ha már hazáig szállítottam őt, hogy kiszálltam a kocsimból és dacára, hogy fáradt voltam, rászántam még egy kis időt, hogy megnézzem a kedvenc kis állatot.

Hát minden volt az, csak nem kutya. Szegény kis állat, alig volt már szőr rajta, csak a farka végén maradt két-három szál emlékül. Megható látvány volt, ahogy megörültek egymásnak. Csortos lakást cserélt, leköltözött a

12