Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - A HEVESI SZEMLE VENDÉGE - Évtizedekkel a műemlékvédelemért

a Hevesi Szemle vendége

Évtizedek a műemlékvédelemért

Beszélgetés Mendele Ferenccel, az OMF igazgatójával

Lassan másfél évtizede ismerjük egymást. Nem kis része volt abban, hogy megtanultam tisztelni, becsülni, szeretni az elődök hagyatékát, hogy a toll eszközeivel azóta is szolgálom ezt a nemes ügyet.

Az azonos érdeklődés, az ennek nyomán szövődő barátság könnyítette meg, hogy a közérdeklődésre számot tartó témakör minden részletéről őszintén, nyíltan beszélgessünk, nem kerülve el a kényes kérdéseket sem.

1.

Mérlegeltük a felszabadulás előtti törekvéseket, s aztán kikötöttünk az 1949-es, korszakoló szerepet betöltő törvénynél.

— Azóta harminchat esztendő telt el, az egykori rendelkezések mégis aktuálisak, előremutatóak. Méginkább azok voltak hajdanán. Bízvást állítom, hogy ekkor tisztázódtak a leglényegesebb fogalmak. Az érdekeltek szakítottak a régi szemlélettel nemcsak a szépséget, hanem a történeti értéket is figyelembe vették. Ettől az időponttól beszélhetünk a régészeti, az ipari, az agrártörténeti, a néprajzi emlékek kutatásáról, számbavételéről. Nagy kár, hogy gazdasági, illetve tudati okok miatt elmaradt a gyors gyakorlati valóraváltás. Ezt a feladatkört viszont vállalta az 1957-ben megalakult Országos Műemléki Felügyelőség. Hadd említsek egy szubjektív mozzanatot is. 1958-ban vettem át építészmérnöki diplomámat. Ezt követően másfél évig az egyetemen munkálkodtam, majd a ma általam irányított cégnél helyezkedtem el, azaz részese, cselekvő formálója lehettem a voltaképpen kitűnő elképzelések kivitelezésének. Ez akkor is elégtétel, ha eredetileg nem ez a hivatás vonzott...

2.

Ifjúkori vágyairól készségesen szól, kissé irónikus színezettel.

— Egyikőnk sem rajongott a szocreál „stílus” jellegtelen vadhajtásaiért. Az 1956 utáni egészséges kibontakozás lehetővé tette számunkra a széles körű tájékozódást, a külföldi, a nyugati szakirodalom alapos tanulmányozását. Az effajta ismeretszerzés tudatosította rejtett kívánalmainkat. Társaimmal együtt rádöbbentünk arra, hogy sajátos vonások nélkül nem létezhet nemzeti építészet. A tiszta forrást a népi örökségben leltük meg. Érthető, hogy én is ezt a' hagyatékot óhajtottam először birtokba venni. Mindenekelőtt ezért jöttem* 1960-ban az Országos Műemléki Felügyelőséghez. Akkor úgy véltem, hamar felvértezem magam a legfontosabb tudnivalókkal, s aztán ötleteimet a jelen.

75