Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - ANYANYELVÜNK - KÖNYVEKRŐL
kai körítve. Hogy mindezt elkerüljék, a vezércikkek írói újabban „rátalálnak” azokra a szövegformáló nyelvi, stilisztikai eszközökre, amelyek biztosítják az értelmes és a megfelelő érzelmi mozzanatokat is szerephez juttató érdekes és hatásos nyelvi formálást. Ebbeni buzgalmukban ma még olyan szövegformálási módokkal is találkozhatunk, amelyekben éppen az érdeklődés felkeltése és az olvasók figyelmének megtartása érdekében nem kívánatos nyelvhasználati „leleményeket” is szerephez juttatnak. Ilyen szokatlan alaktani formákkal „bélelik ki” például a szövegek nyelvi formáját: nézvést, bővedén, mihelyst, folyvást, egyvelegest, stb. Sokan a felesleges érdekeskedés látszatát keltik ezekkel a ma már elavuló nyelvi formákkal: lészen, lévén, lassudan, stb. A ténybeli és a gondolatbeli szegénységet még gyakran stílusbravúrral, hatásos retorikai figurákkal próbálják leplezni. A szövegalkotási mód szinte visszataszító módját példázza ez a vezércikkbeli szövegrészlet: „Teli a kamránk. A konyhából sonka illata árad, bárányhűs pirosodik a sütőben, a füstölt csülök ereszti jó ízét a töltött káposztában: jól élünk” (Magyar Hírlap, 1975. márc. 30.). Mit mondhatunk erre? A jóból is megárt a sok: áll ez az idézett vezércikk szöveg- részletére is! Mi többre értékeljük, ha a vezércikk szövegalkotása inkább példázza számunkra a tárgyszerű, az információkban gazdag nyelvi formálást, amely segíti az olvasót abban, hogy a szövegből mit olvasson ki, vagy mit olvasson bele, s mi van a sorok között, és mi van mögöttük. A megfelelő szövegformálás, a stilizálás és komponálás biztosítja a vezércikk mondanivalójának érvényesülését. Mai életünk jelenségeivel, történéseivel kapcsolatos vezércikkek nagyobbik része már azt példázza, hogy van előrehaladás a tematika változatosságában, a stiláris lehetőségek, a megfelelő szókészlet megválasztásában, de van még tennivaló a vezércikkek mondatkultúrája és a szövegformálás jobbítása terén, de különösen abban, hogy a megfelelő logikai rend és fegyelem megteremtődjék a gondolati kapcsolatok előbbrevivő mozzanataiban és a szövegformálás korszerűbb módjainak kimunkálásában. A sablonos szókészleti elemek felesleges gyakorisága, s az egyre szaporodó divatszavak is irritálják az olvasókat. 7. S végül, de nem utolsó sorban arra is gondolnia kell a vezércikkek írójának, hogy egy-egy vezércikk zsurnalisztikái alkotás, szövegformáló teljesítmény is. A vezércikk, mint tömegtájékoztatási szövegfajta egyéni jellegzetességeivel is hat: ez az egyéni jelleg attól is függ, milyen fokú az újságíró általános műveltsége, milyen szintű anyanyelvi kultúrája, szakmai jártassága, ideológiai és politikai tájékozottsága. Ugyanakkor az is elhatároló értékű a korszerű vezércikkek szövegének formálásában, hogy milyen magatartásformák és újságírói rátermettségi sajátosságok játsszák a főszerepet újságírói tevékenységében. Az okoskodó és fontoskodó újságíró alig képes partnerszerepre késztetni olvasóit, de aki tiszteli az olvasót, vállalja azt a feladatot is, hogy merjen „oldottabb” hangnemet választani, s ha a téma és elérendő cél úgy kívánja, nem idegenkedik a humortól sem. Bakos József Kastaly István: Noszvaji kunyhó 88
