Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VÉSŐ - PALETTA - Farkas András: Vázlat Fábri Zoltán arcképéhez
A szerkesztő a lap szemléletessé tétele érdekében illusztrációkat is közölt. Ezek többségét Sajóssy Alajos, neves helyi festőművész és rajztanár készítette. Például közreadott rajzokat a korabeli nyomdagépekről, nyomdászati eszközökről, s régi nyomtatványokról. Az új orgánumot az olvasók nagy örömmel fogadták. Ezt a szerkesztőhöz küldött levelek is bizonyítják. Szőlőssy Mihály Szegedről 1866. januárjában ezeket írta: „Az első hang, mit e lapok hasábjain hallok, az öröm, a lelkesülés hangja, azon örömé, hogy végre megnyílt a tér, melyen egyesülhetünk szellemileg művészetünk emelésére, s érdekeink, s anyagi helyzetünk jobbításának előmozdítására.” Burch Ágoston Kolozsvárról ez év februárjában küldött levelében így kiáltott fel: „Már régen volt szükségem egy ily hasznos szaklapra.” Nagy Lajos Szatmárról 1866. március 6- án ezeket írta: „... megjelentetésével mintegy felvillanyozni látszik a szétszórt, hallgatag erőket.” Ugyanő „BaráRitka az ember, akinek ennyi tehetséget rakott a vállára a sors. Akinek ennyi összeütközést kellett megélnie önmagáért, azért, amit alkotni akart. Már kilencéves korában rákiabál az élete, egy kapkodósabb tanító szájával, miért csináltatta meg a rajzfeladatát az apjával? Aki kamaszfejjel azt a kedvezményt kapja nyelvtanárától, az igazi- tanárpiaristától, hogy az ő óráin rajzolhat a maga kedvére, s csak akkor felelteti, ha ő jelentkezik a számadásra, (ö csak az engedelem egyik felét véste eszébe, így az alku, idő múlásával felmondatott.) Aki három évet elvégez a Képzőművészetin, Réti Istvánnál, behozhatatlan előnyt szerez, még idősebb művésznövendék társaival szemben is, és akkor — talán a gyors és könnyed sikerek lehetőségétől is megriadva — értelmetlennek találja a rajzolást, a pingálást, mert az akkor látott lírai-realista francia filmek döbbenetére azt hiszi, hogy az a ti hangok a Gutenberg olvasóihoz” címmel versben is hangot adott lelkesedésének. A szerkesztő az 1867. évi 23. számban nyilatkozatot adott közzé, amelyben ezeket olvashatjuk: „Tudomásomra jutott, hogy Pesten az önképző egylet köréből új szakközlöny indul meg, minél fogva a Gutenberget ez év végével megszüntetem. Alkalmat veszek magamnak ezúttal, hogy lapom t. olvasói szíves pártolását, s lelkes munkatársaim, barátaim buzgó, önzetlen fáradozását megköszönöm; az új vállalatot pedig, amely tekintve a fővárosban csoportosult szellemi és technikai erőt, szép reményekre jogosít, szíves pártolásukba ajánlom.” A Gutenberg tehát kétévi fennállás után búcsút mondott olvasóinak. Története folyóirat és nyomdásztörténetünk szép, eddig nem méltatott fejezetét alkotja. Szecskó Károly ® Véső-paletta Vázlat Fábri Zoltán arcképéhez A ritka ember lélektani világ az igazi, az egyedülvaló, amit Jean Renoir, Duvivier, Carné teremtettek. Akinek a kamaszévek azt is jelentik, hogy végigszavalja az 1930-as éveket, könyvjutalmakat vadászik el teljesítményével ugyancsak törekvő diáktársai elől, Antoniust játssza Shakespeare Julius Caesar-jában. Aki csaknem kezdő színinövendékként rendezi meg írásban, magának, Ibsen Brandját, „jól meghúzva” ezt a kilométer-hosszú verses drámát, szcenírozza, értelmezi, magyarázza a nem mindennapi alkotást, mert élménye, felfogása, kimondandó, megörökítendő, hatni akaró véleménye, álláspontja támad róla, érte, miatta. Azt akarta, hogy ez a könyvtárpolcról kezébe akadt darab váljék elevenné és úgy idézze meg a próféta, vagy egyáltalán a prófétaság tragédiáját, mint ahogyan azt ő elképzeli. Ahol a végső kép: „Isten, szólj, míg sírba versz! Hoz-e üdvöt ez a perc? Akaratom quantum sa74
