Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - ÚJSÁGÍRÁS - Sárhegyi István: Beszélgetés Kapalyag Imrével, a MÜOSZ főtitkár-helyettesével

— Való igaz. Ezidáig csak a szakosztályokról beszélhettünk. Ez lényegében egy képlékeny tömeg, mert egy-egyben 250—300 személy is van. Most megpróbáltunk — nem elszakadva ezektől — klubokat alakítani. Ott van például a Budapest klub. Ez húszegynéhány embert tömörít, a fővárossal foglalkozó újságírók színe-javát. A kisebb létszám lehetővé teszi a vitázást, a visszakérdezést is. Ennek a klubnak a „gazdája” Grósz Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Rendszeresen jön, információkat nyújt számunkra. Van egy másik is, azt Marjai József, miniszterelnök-helyettes vezeti. Szívesen vállalta, hogy 20—25, ténylegesen a gazdaságpolitikával foglalkozó emberrel folyamatosan tartja a kapcsolatot. Aztán ott van az egészségmegőrzésre irányuló társadalmi program .. . Csehák Judit, mint az adott terület érintett és felelős miniszterelnök-helyettese „jelentkezett”, hogy szeretne egy ilyen klubformában állandóan találkozni a publicistákkal, hogy ismereteiket „karbantartsa”. Ugyanígy igent mondott Sarlós István, az Országgyűlés elnöke is, aki a „saját” csoportjának részletesen bemutatja majd a parlamenti demokrácia összetevőit, a képviselők és az országgyűlési bizottságok munkáját. Mindezek azt támasztják alá, hogy a vezetés is nélkülözhetetlennek tartja a támogatásunkat.

— Hogyan profitálhatnak az előbb említettekből a nem a fővárosban ténykedők?

— Semmi esetre sem maradnának ki, hiszen azokba a kis közösségekbe több megyéből is meghívtunk kollégákat. Nyilván nem mind a tizenkilencből, mert akkor ismét felduzzasztottuk volna a létszámot. Az elképzelés azonban inkább az, hogy részükre táj értekezleteket csinálnánk. Ha egy-egy alkalommal összejönne — mondjuk — öt megye, akkor ott nemcsak a helyi kérdésekről esne szó, hanem levinnénk olyan valakit, aki elmondaná, hogy mik a terület általános jellemzői.

— Kanyarodjunk vissza a sajtótörvényhez. Egycsapásra nyilván ez sem oldhat meg minden problémát...

— Ez valós, s vannak is ütközőpontok. Ismeretes, hogy a törvény — s erre még nem volt példa — kimondja a felvilágosítási kötelezettséget. Tapasztalhattuk, hogy ez nemigen tetszik a gazdasági vezetőknek. Hogyhogy kötelesek mindenről nyilatkozni, kérdezik. Na, most fordítsunk egyet az ügyön! Az is ott áll, hogy ezt megtagadhatják, ha ezzel üzemi, vállalati, állami érdekeket sértenének. Erre meg az újságírók háborodtak fel, hogy eztán valamennyi vezető a titokra hivatkozik majd. Azaz mindkét fél elégedetlen valami miatt,

55