Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - ÚJSÁGÍRÁS - Sárhegyi István: Beszélgetés Kapalyag Imrével, a MÜOSZ főtitkár-helyettesével
• Újságírás Elkötelezett tanuságtevők Beszélgetés Kapalyag Imrével, a MÚOSZ főtitkár-helyettesével Aligha van sok olyan szakma, mint az újságírás, hiszen ennek „végtermékével” nap mint nap több millió ember kerül közvetlen kapcsolatba. Kevés olyan család él hazánkban, amely ne járatna egy vagy több lapot, ne hallgatna rádiót, ne nézne televíziót. S bár a cikkek szerzői — az újságírók — szinte személyes ismerőseinkké, mindennapjaink részeseivé váltak, hivatásukról, annak eredményeiről, nehézségeiről vajmi keveset tudunk. Ezt a hiányt pótlandó, folyóiratunk ezúttal e szakma „kulisszatitkaiba” próbálja meg beavatni az olvasókat. Tesszük ezt Kapalyag Imrének, a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége főtitkár-helyettesének segítségével, aki vállalkozott arra, hogy egy beszélgetés keretében felvázolja a terület mai helyzetét, benne a már eddig elért sikereket, illetve a még megoldandó feladatokat. — Talán azzal kezdeném, hogy véleményem szerint napjainkban a sajtó szerepe igencsak előtérbe került Magyarországon. Helytálló ez a megállapítás vagy tévedek? — A válaszadásnál viszonylag könnyű a dolgom, hiszen nemrégiben született meg az új sajtótörvény, amely felváltotta az 1914-est. Már ez a tény is bizonyítja, hogy az újságírás, valamint annak művelői az érdeklődés középpontjába kerültek. Létrejött tehát egyfajta megmérettetése a szakmának, és az abban tevékenykedőknek, továbbá megfogalmazódott velük szemben az az igény, hogy milyeneknek is kell lenniük. Ez a törvényben realizálódott, azaz kialakult a követelményrendszer. De induljunk ki a konkrétumokból... Pillanatnyilag hazánkban — s ez nem túlzás — a politikának óriási szüksége van az újságírásra, annak mozgósító és felvilágosító erejére. Köztudomású, hogy a sajtót minden rendszer igényli a saját részére, s nincs ez másként a szocialista állam esetében sem. — Kétségtelen, hogy ez nálunk most fokozottabban érvényesül... — Igen, ez az adott időszak sajátossága. Az új utak keresése során — s most szólhatnánk a szocialista demokráciától kezdve, benne a parlamenti és üzemi demokratizmus fejlesztéséről, az új vállalatirányítási formákig bezárólag egy sor dologról — feltétlenül támaszkodni kell a sajtóra, mert lehetnének akár a legjobb határozatok, ha nincs az, aki ezeket a tömegeknek továbbítsa. Ilyenformán hát e szféra megnyeri az embereket a párt és állami célkitűzések megvalósításának. Ugyanakkor van olyan szerepe is — s erről kevesebbet hallunk —, hogy visszajelezzen a döntéshozóknak. Ez a funkció is rendkívül fontos mind a politika mind pedig a társadalom szempontjából. Az újságírók így amolyan közvetítők — hidak — a politika és az emberek között, s mindig az adott, konkrét tennivaló megvalósításának elősegítői. Ma főként a gazdasági élet az, amely kiváltképpen megköveteli az aktivitásunkat. — Arról szóltunk, hogy manapság mennyire számítanak a toliforgatókra. Ügy tudom, ezt igazolja a MŰOSZ-ban folyó újfajta kezdeményezés is . .. 54
