Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

másikat. Darvas most az élen áll, politikailag az elsők között mozog, akár Veres Péter is, aki bár politikailag eljutott a Turul Szövetségig és az antiszemitizmusig, de legalább író, jó író, sőt: kitűnő író. Zilahy harmadrangú tehetség, — meg nem tudom érteni, mit akarnak vele hazai kommunistáink és az orosz bolsevisták. Illyés lavírozik, — mint mindég tette, — ahogy nézi az ember. Már szinte szórakoztató. Tamási hallgat és némán sündörög, — afféle székely szegénylegény módjára, aki városba, sőt az irodalomba került.

*

Nagy orosz diadalokról olvashatunk falragaszokon, hála istennek. Csakhogy kissé távolabb került Pesttől a front. Éppen ideje már! Mindenünkből kifosztottak a megszálló csapatok, hogy csak a legszükségesebbeket, egyben mint veszteségek, a legfájdalmasabbakat említsem, ruháimból kiforgattak, csekély élelmünket elzabrálták, berendezéseinket itt és Dormándon szétszórták, megsemmisítették. Sokszor már arra is képtelen az ember, hogy megértse a pusztítás értelmét, módját és indokát (...) Háborút kegyetlen és vas erőszakkal lehet csak nyerni, vérrel és belátástalansággal, — ha kell, rágyújtva a megfélemlített, tehetetlen és védtelen polgári lakosságra a kunyhókat és az ólakat. Lehet, hogy ebben van az erő, sőt mi több, ebben van a bölcsesség. Hogy mi szenvedünk, ez másodrangú kérdés csupán, — fontos az, hogy most készül a sír, ahová beföldeljük a régi világot. És most készül a gödör, ahová lefektetjük az új világ alapjait.

*

Alig tudnám szégyenletes vesszőfutásomat nyomon követni ebben az irgalmatlan, tudatlan, esztelen és gonosz világban. Mily jó lenne előkelőén visz- szahúzódni, fittyet hányva közéletnek, irodalomnak. Sajnos, szegényebb vagyok, mint valaha, — közben kötelezettségem is volna feleségemmel szemben, aki, szegény, türelmetlen és elégedetlen jelen helyzetünk miatt. Keze kihasadt a mosástól, a súrolástól. Helyzetünk és jövőnk reménytelenebb, mint valaha. Sokat torzsalkodunk és marjuk is egymást, — meggyőződés és alaposabb indok nélkül, mint ahogy mondani szokták: „veszekszik a szegénység”. Nos, múlt napokban visszaküldi darabomat Both Béla a Szabad Színháztól (Akár hiszik, akár nem...) azzal a megjegyzéssel, hogy „nagy aprehenziák vannak ellenem a háttérben, és emiatt számára lehetetlen, hogy darabomat bemutassa”. Elmentem hozzája, miután már beszéltem Harasztival. Csupa bocsánatkérés volt a tisztálkodás. Hogy hát ha „rendeződik” az „ügyem”, nagyon kéri, hogy csak neki juttassam előadásra a darabot. így áll a szénám, rét-nélküli állapotomban.

*

III. 31. 945. Bp.

Nyitott ablaknál álltam és néztem, bámultam és csodáltam a tündéri, holdfényben úszó éjszakát. Szabadság! — ezt gondoltam és ezt éreztem, mintha nem is ezen a földön élnék már, hanem egy soha nem sejtett, sehol nem látszó tündérvilágban. Igen, szabadság, nyugalom, csend, biztonság, — talán jövő! Hisz csak hetekkel ezelőtt is micsoda feneketlen pokolban éltünk, e város és ez ország lakói mindannyian. Pincékben bújkáltunk, félig eltetve- sedve, csont-bőrré fogyva, lélek és lélegzet nélkül, állandó halálfélelemben. Hisz csak hetekkel ezelőtt még nyilasok, németek (...) áldozatai voltunk, ki52