Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Kaposy Miklós: Csak szervezés kérdése?
S miből adódik ez? Abból, hogy az itteni normákban benne vannak az üresjáratok, benne vannak azok a veszteségek,, hogy a munkás összeszedje magának az alkatrészeket, mert ez mind ráhárul. LADÓ MÁRIA: Gyakori eset a különböző iparágakban, hogy félig vagy egyharmad részt elkészítenek egy terméket, és le kell állniuk azért, mert nincs anyag, nincs meg az alkatrész adott pillanatban. De a vezetés is kényszer- helyzetben van, mert munkát kell adnia az embereknek, ezért elkezd egy olyan terméket gyártani, amire szintén nincs meg az anyag, csak részben és kismértékben, de elkezdi szereltetni. Megesik, hogy már két hete dolgoznak ötféle terméken, de egyik sincs kész, nem lehet szállítani. Végül azt csinálja, hogy valamelyik terméket szétszerelteti, ha abban van az alkatrész, ami pont hiánycikk, beszerelteti a másik készülékbe, hogyha annak a kibocsátása nagy fontosságú. Tehát ilyenből is tevődnek össze ezek a különbségek. KAPOSY: És mit csinál az ésszerűtlenségek ellen a munkás? TÓTH FERENC: Csoportmunkánál megfigyelhető az a sajátosság, hogy a munkáscsoportok elkülönítik önmaguktól azt a pár embert, aki semmi mással nem foglalkozik, mint a munka megszervezésével és elismertetésével. Ezt számtalan helyen tapasztaltuk, hogyha van egy 8—10 fős csoport, aki csoportbérben dolgozik, akkor általában a csoport két-három tagját függetlenítik, akik azzal foglalkoznak, hogy megkeresik a hiányzó anyagokat, kihajtják, ha kell, az alkatrészt gyártó területekről, hogy gyártsák le az anyagokat, odaviszik a munkahelyekre, a szerszámokról gondoskodnak. Közben pedig a maradék produktív gyártásban foglalkozók termelik meg a bérét ezeknek az embereknek is. KAPOSY: És amelyik brigád nem hajlandó ilyen „tartási szerződésre”? LADÓ MÁRIA: Tegyük fel azt az extrém esetet, hogy mondjuk a csoport ott ül és várja, hogy megkapja az anyagot. Akkor jó ideig várhat, mert az a munka esetleg nem fog odajönni. Végül is a munkás még mindig akkor jár jobban, ha közülük ketten odahozzák, mintha mind a tízen ott ülnének és várnának, mert akkor tízüknek nem lenne bérük. KAPOSY: De hát akkor hogy lehet egy korszerűen szervezett üzemet ma megcsinálni Magyarországon? TÓTH FERENC: Általában nem az egész üzemet szokták komolyan megszervezni, hanem egy részét, vagy a végét. Legtöbbször a végét, mert ott halmozódnak a problémák. Egy konkrét példa: ahhoz, hogy ne összevissza kapják az alkatrészeket, szépen tálcában kellett szervezni sorban az egyes alkatrészeket a munkásoknak, hogy gyorsan meg tudják fogni, ne kelljen keresniük. Na most, mivel az alkatrészt gyártó gépet nem vették meg, ennek következtében több mint negyven embert be kellett állítani arra, hogy tálcákba rakja ezeket az alkatrészeket, hogy a korszerű végműhely valóban termelékenyen tudjon gyártani. Magyarországon legritkább az, hogy egy teljes üzemet átszerveznek egyidejűleg. Mindig egy kiemelt részt, egy valaki által frekventáltnak megjelölt üzemrészt szerveznek át, és utána már a többi alkalmazkodik hozzá. LADÓ MÁRIA: Ahol a mirelit csirkéket készítik exportra, a csomagoló részt átszervezték, modernizálták, szupergépeket vettek, ott a minimumra le tudták a létszámot csökkenteni. De a feleslegessé vált emberek igazából nem váltak feleslegessé, mert változatlanul kézi módszerekkel, a hagyományosan felduzzasztott létszámmal készítik elő a csirkéket, hogy a végén a gépesített rész tudjon egyáltalán működni. 40
