Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Balogh Béni: Fogadtatás
X. Valami derengett. Az azúrkék árnyalataiban pompázott. Felsejlett, hogy ezt már nem feleltem. A hang messziről távolodóan úszott a Semmibe. Oly sok év után csak ott az országúton rémlett fel, hogy mindez megtörtént velem, aki bizony sosem értette, hogy Lajoska miért titulálta csipkelődve Ceasarnak. Egyszer még azzal a gondolattal is foglalkozott — sokkal jóval később, hogy ilyen címen írja meg nem éppen szabványos kamaszkorát. De mindez csak a kísérteties zivatar után kezdett bíbelődni, hogy új ösz- szefüggésbe illessze az emlékezet széthullott mozaiklapjait... Az az ismeretlen, az a számára is felfoghatatlan lény bontogatta benne szárnyait... Az ifjú Mindent-Beszedett Benedek megjelent a bikkfafalvi általános iskola kissé hájas direktoránál. — Hozott ist. . . akarom mondani, szervusz öcsém — fogadta nagy hanggal a derék tanférfiú. — Ülj le, és fújd ki magad! — Köszönöm — felelte M. B. Benedek, és leült. — Hát, hogy utaztál, honnan jöttél, milyen szakos vagy? — faggatódzott a diri. Benedek megmondta. — Nagyszerű! — lelkendezett az igazgató. — Végre egy biológus! Ne félj, itt a mi környékünkön lehet búvárkodni, flórát kutatni... De lehet ám! . . . No, természetesen csak az iskolai munka, meg a népművelés után . .. Node, mit számít az egy fiatal erőnek? . . . Persze, ne ijedj meg, kérlek, mi nem szoktunk, hogy úgy mondjam az újoncokra rászállni. Nem, kérlek szépen . . . Különben majd meglátod... — Nem szeretek a dolgok elé vágni. .. Természetesen az összes biológiai órát te fogod tartani. . . Mert ugyebár, mi az neked? Egy ilyen fiatal erőnek? — Igen ... hogyne, szívesen — helyeselt Benedek. — Hát akkor nézzünk át a tanácshoz — ajánlotta a diri. — Illik ott is jelentkezni. Az elnök, népszerű nevén Dini bácsi, barátságosan fogadta, szintén hely- lyel kínálta . .. Egy-két formális kérdés után rögtön rátért a lényegre. — Hát kedves tanár kartárs — kezdte akkurátusán, majd kétszer is megsodorta bikát felnyársaló, hegyes bajszát. — Én kérem, nem beszélek az iskolai munkáról. . . Azt ön jobban tudja ... De egy pár lényeges dolgot szeretnék azért megemlíteni. — Csak tessék — szíveskedett a frissen szárnyára eresztett tanár. (Folytatjuk) BALOGH BÉN! Fogadtatás 33
