Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 6. szám - VERS - PRÓZA - Polner Zoltán verse - Makay Margit: Hogy is volt? (életregény)

Jászai Mari Knoblauch: Mária nővér döbbent, mikor a pénzt a markába nyomta. Hogy megnyugtassam, megmond­tam neki, hogy Jászai Mari volt. A katona nem ismerte fel, mert az utcán sűrű csipkefátyollal fedte az arcát. Kikaptam Jászaitól, hogy elárultam a ne­vét. Megvallom, kimondottan féltem tőle. Pedig a maga módján szeretett en­gem, de állandóan eszembe jutott, hogy egyszer egy kis színinövendéket, aki a Hamlet egyik előadásán a színpadon az uszályára lépett, és ő ettől kissé megbotlott, kint, a kulisszák mögött megpofozott. A felindulása érthető volt, mert a közönség szeret nevetni a fonák helyzeteken, és ez a jelenet rovására megy. A növendék miniszteri tanácsos lánya volt, nem hagyta annyiba a dol­got: a pofon egy havi fizetésébe került Jászainak. Zord természete taszította az embereket, annál inkább kitüntetés volt szá­momra, hogy rám esett a választása, és vele tarthattam missziójában. Határ­talan tisztelettel néztem fel rá és hangtalanul, szól nélkül cipeltem a csoma­gokat. Még azt sem mertem említeni, hogy kislány koromban találkoztam már vele egy ebéden, amit Leszkay András, a Magyar Színház egykori igazgatója adott Jászai tiszteletére. Engem, a kis rokont szintén meghívtak, mert tudták rólam, hogy a színi pályára készülök. Reszketve vártam, hogy észrevegyen, de Jászai, szomorúságomra, nem vett rólam tudomást. Korábban itt találkoz­tam vele Erdélyben, Szováta-fürdőn, de akkor még nagyon kicsi gyerek vol­tam. Sokáig derültek ott Jászai kijelentésén, ami egy vendéglőben hangzott el. Jászai egy adag bőrös malacot rendelt, de mikor a pincér kihozta, drámai hangon így szólt: — Én rendeltem egy bőrös malacot, és hoztak egy szőrös malacot! 13

Next

/
Thumbnails
Contents