Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - PEDAGÓGIAI MŰHELY - Bógyi Kálmán - Ruttkay Gyuláné: Jobb iskolát építsünk!
más bőrébe szeretett volna bújni, de a lehetetlen vágyak csupán óhajok maradtak. Egy harsány előadást rendezett Je- ney István ebből a különös írásból, amely rezignáltan és kiábrándultán szemléli mindnyájunk zárt köreit, teljesíthetetlen elképzeléseinket. Csak hát mit értettek ebből a gyerekek? Talán sokat, talán keveset. Mindenesetre egy gazdagabb előadás jobban vonzotta volna a szülőket és a csemetéiket. Mivel ez alapjaiban egy „futam” volt csupán, kevéssé megkomponált és teljesen kibontott írásmű. Ezért az előadás is a maga harsányan megfestett színeivel csupán jelzett egy problémakört, nem bontotta ki minden ízében ezt a feladványt. Alatta maradt tehát a célkitűzéseinek, izgalmas, de félbeszakadt kísérletnek tekinthető a maga módján ez is. Jobb A cím kapcsán felvetődik a kérdés: milyen a jó iskola? Nem kívánunk filozófiai fejtegetésekbe bonyolódni és a választ sem megkerülni. Másokkal egyetértésben a jó iskola leginkább meghatározó tényezőjének mi is a jól képzett, ambiciózus pedagógusokat tartjuk, most mégis a tárgyi feltételek oldaláról közelítve próbálunk választ adni. Ezt a VII. ötéves terv iskolafejlesztési lépései is aktuálissá teszik, mert az iskolák tervezése, létesítése nagy körültekintést igényel. Az iskolaépület az iskolai tevékenységet jelentősen befolyásolja: a vasbetonba formált tantermeink hosszú évtizedekre „lemerevíthetik” a pedagógiai munkát. A megalapozott válaszhoz szeretnénk utalni a Heves Megyei Tanács V. B. művelődési osztálya (1) és az Országos Oktatástechnikai Központ (továbbiakban OOK—2) gondozásában külön-külön és közösen folytatott sok éves iskolaépítészeti kutató-fejlesztő munkára (3). 1. A jó iskoláért — a „jövő iskolája” égisze alatt — elkezdett országos kutatás 1968-ban indult meg. Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium által kezLehetséges és lehetetlen változatok? A színház útkeresésének néhány állomását láthatták ezen a nyáron a nézők Egerben. Nem arról van szó, hogy nincs szükség a művészeti ág megújulására, eszközeinek állandó frissítésére. De nem a legalkalmasabb terep az Agria Játékok a félresikerült kísérletezésre, erőtlen próbálkozásokra. Itt másra, s másképp van szükség, mint a stúdiószínpadok vájtfülűeket vonzó, új és új eszközöket kutató premierjein. A túlságosan tág, egyben szemellenzős elméletek lám, idáig vezettek, nem a műfaji gazdagodás, de a beszűkülés, kicsit a köldöknézés felé. Ha ezt el tudja kerülni a későbbiekében az Agria Játékok, akkor számíthat a közönség értő támogatására. Gábor László • Pedagógiai műhely iskolát építsünk! deményezett munkába (Kiss István, Je- ney Lajos és társaik) már 1969-ben Heves megye is bekapcsolódott. A munka- csoportnak pedagógiai programot kellett kidolgoznia az egri Csibokszári lakótelep korszerű iskolai ellátására. Az elképzeléseket és javaslatokat — széles körű felmérés után — egy tanulmány összegezte. A Középülettervező Vállalat Korszerű iskolatípusok című tervezetének e tanulmány lett a pedagógiai alapja. Sajnos a lakótelep nevelési létesítményei később mégis — az integrációs törekvésekkel ellentétesen — hagyományos szétaprózottsággal valósultak meg. Lényegében az iskola és a közművelődési intézmények együttes építésének megoldására irányuló kezdeményezések is a jó iskolát célozták: Heves megyében elsők között születtek meg a „komplexek”, az időközben általános művelődési központoknak (továbbiakban ÁMK) elnevezett intézmények. Első a besenyőtelki volt (országosan is!), majd sorra létesültek a többiek, például tarnaörsi, gyöngyöstarjáni, aldebrői. A pedagógiai és közművelődési gyakorlat igazolta a kezdeményezések hatékonyságát: az isii
