Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Agria Játékok '86

merült egy görög sorozat terve is, mely többé-kevésbé meg is valósult. De aztán mindig összekuszálódtak a szálak, mert kevés volt az a háttér, amit mögé tudtak rajzolni az elképzeléseknek. Ha alaposan szétnézünk az országban, a jelesebb nyári színjátszóhelyek nem ilyen mondvacsinált elképzelések szerint dolgoznak, hanem másfajta keretet adnak jövőjük számára. Szegeden a főszereplő a zene, Gyulán sokrétű programot alakítanak ki, ahogy Pécsett is kevesebb megkötést teremtettek önmaguk számára.

Az idén eltávozott kitűnő rendező, Szi- kora János — aki végül is színházszervezőnek türelmetlennek bizonyult —, az első nyári évad végén már néhány fontos igazságnak nyomára jutott. De mivel másként alakult élete, s elszerződött, az 1986-os Agria Játékokat már csak amúgy fél kézzel szervezte meg. Még 1985 őszén arról beszélt, hogy miért ne lehetne Egerben amolyan salzburgi módon „ünnepi játékokat” létrehozni, amelyben főszereplő a zene. Ki lehetne alakítani egy olyan arculatot, amely hosszú évekre biztosítaná nemcsak a műsort, de a hazai és külföldi közönséget is, nem kellene tartani az ötlet elapadásától.

A rokonszenves elgondolást nem követte a megvalósítás, mert szinte mechanikus módon megismétlődött az előző év kínálata, csak a helyi kötődés, az élő kapcsolat nélkül. Prózai mű került a Líceum udvarára, a népkerti tóhoz pedig egy gyermekdarab, önmagában ez így nem hangzott rosszul, mivel a „főműsorban” Shakespeare egyik legnépszerűbb darabja, a Szentivánéji álom szerepelt. A mesejáték pedig egy mai NSZK szerző. Tankred Dorst Amálka című műve volt, amely egy ígéretes, friss szemléletű írás.

Kevesen gondoltak arra, a kezdetek kezdetén, hogy olyasmi sül ki ebből, ami végül az egri nyarak egyik legsikertele- nebbjét okozza. A szolnoki színház rendezője, Csizmadia Tibor kialakulatlan elképzeléseit nem tudta átütő erővel a Líceum udvarán megvalósítani. A SzentKépeink az Amálka próbáin készültek, (Kőhidi Imre felvételei)

75