Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - SZÍNHÁZ - Gábor László: Agria Játékok '86
Agárdia kívül még a békéscsabaiaknál lobbant fel egy átlagon felüli figura, a természetes humor ritka jegyeit viselő alakítás, a Farkas Tamásé. Túlzásaival együtt színessé tett egy egész harmadik felvonást. És hol marad végezetül az a műsorpolitika színházainknál, amikor már primőrt is lehet kapni, tehát mai magyar zenés színházat, a mából, a mának írt magyar zenés játékot, suszterinasok által fütyült slágerekkel? Vagy ma már nincsenek suszterinasok? De közönség azért lenne a mai fülbemászó dallamokra! Farkas András A lehetséges és lehetetlen változatok Bajban van, aki átfogó értékelést kíván készíteni az 1986-os Agria Játékokról. Nem könnyű ugyanis egy szálra felfűzni azt, amit előzőleg nem gondoltak át, nem szerveztek egységes programmá. Ez afféle utólagos gondolati „bűvészkedés”, jelenségekből kell általánosítani. mert képtelenség a nyár rendezvényeit egységes elv alapján megítélni. Láthatott az érdeklődő két előadást és négy orgonahangversenyt, és csak a hely és az idő miatt lehet közös elnevezést keresni ezeknek. Mintha nem is egy időszámítás szerint élnének ezek a színészek és ezek a rendezők, s különösen kirívó a közönséggel való rossz kapcsolatuk. Természetesen lehet, hogy itt színházi életünk általános problémáival is számot kellene vetnünk, különben nemigen értjük, hogy miért így kerül ma a színre a Szentivánéji álom. Sőt ezen túl, még abba is érdemes belegondolni, hogy milyen biztosíték van arra: valamilyen egységes szellemi műhely alakulhat ki az egri nyári műsorban. De hogyan is változhatott ennyit a színvonal néhány esztendő alatt, mi okozta egyik évadról a másikra a közönséggel való viszony ugrásszerű romlását? Az Agria Játékszín az elmúlt esztendőben beleolvadt az egri Gárdonyi Géza Színházba. Az országban szinte egyedülálló konstrukció alakult ki: az intézményhez tartozik a kőszínház, a nyári tagozat, illetve a bábtagozat. Ez a sajátos hármasság több szempontból is jó AGRIA JÁTÉKOK '86 lehetőséget kínál az együttgondolkodáshoz, az összhang megteremtéséhez. Olyan szellemi műhely alakulhat ki, amely ilyen téren meghatározza nemcsak Eger, de az egész megye kínálatát is, csak egységes szempontok alapján és megfelelő minőségi elvárásokkal kell közelíteni a nézőkhöz. Ez a „premieren” megfelelő eredményt hozott, hiszen a művészeti igazgató, Szi- kora János még biztos kézzel fogta 1985- ben a szálakat, s realista módon kezdett az építkezéshez. Igaz, nem holmi avant- garde törekvések jegyében született meg Gárdonyi Annuskájának színre vitele, viszont jól illett a helyi hagyományokhoz. Mint emlékezetes, az önálló társulat zászlóbontásának idején, 1955-ben is ezzel a művel kezdtek, s ráadásul még a rendező is ugyanaz, Kalmár András volt. Annyiban változott a megelőző időszakokhoz képest a helyzet, hogy a művészeti vezető nem egyszemélyben a rendező is volt, ahogy Romhányi László vagy Valló Péter korszakában. Két ötéves periódus állt az Agria Játékszín mögött, amikor a váltás bekövetkezett. Talán túlságosan is egy névhez, egy szemlélethez kötődtek ezek az esztendők. Az elméletek hamar kiapadtak, mert használható konstrukció híján inkább ezekbe kapaszkodtak a program „szellemi atyjai”. Előbb a régi magyar dráma szűkös múltját próbálták felszínre „bányászni”. Aztán drámapályázatot hirdettek meg, hogy a kortárs szerzők történelmi fantáziáját megmozgassák. Fel74
