Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Emlékezés dr. Varga Béla szemészfőorvosra

június elsejével meghívták Egerbe, a Szent Vincze Kórházba szemész főorvosnak, elhagyta a fővárost.

Itt nem kisebb feladat várt rá, mint az önálló szemészeti osztály megteremtése, ugyanis a megyeszékhely kórházában nem volt ilyen, bár 1926-tól már tevékenykedett szemész a városban.

Szervező munkája révén épült ki az egyre nagyobb szakmai tekintélynek örvendő osztály. Ezt alakulásakor a mai Il-es számú kórház épületében helyezték el, és hat ággyal működött. Innen az államosítás után a jelenlegi I-es számú kórház épületében került. 1945 elején az ágyak száma nyolcra emelkedett, másodorvost azonban csak 1952-ben neveztek ki. A következő évben egy harmadikat is alkalmaztak, 1959-től pedig már négy dolgozott a szemészeten, amely időközben egyre terebélyesedett és korszerűsödött. Amikor 1976 végén a főorvos nyugdíjba ment, az ágyak száma elérte a huszonnégyet, s a felszerelés is megfelelt az akkori legmodernebb ellátás követelményeinek. Az 1944—1980 közötti években 18 058 műtétet végeztek, az ápolt betegek száma 19 455, a járóbeteg-vizsgálatok száma pedig 172106 volt.

Dr. Varga Béla azon kevés kórházi orvosok közé tartozott, akik a sok energiát kívánó gyógyítás mellett tudományos munkával is foglalkoztak. Tevékenysége példa arra, hogy vidéki körülmények között is lehet színvonalasan dolgozni.

Egyetemi éveitől 1984 végéig 691 önálló művet, dolgozatot, cikket írt, amelyek közül 598 jelent meg nyomtatásban. 89 alkalommal tartott tudományos előadást. Szakmai vizsgálódásai az 1950- es évek elejétől mélyültek el. Legeredményesebb kutatási területei a következők voltak: a retinaszakadások törvény- szerűségei, a kétoldali szemlencse-ficam (ectopia lentis) vizsgálata, és az ennek megszüntetésére irányuló látásjavító műtét kidolgozása, a Marfan-betegséggel kapcsolatos alkati index kidolgozása.

Addigi munkásságának csúcsát jelentette „Az ectopia lentis és látásjavító műtétéinek eredményei” című kandidátusi disszertációjának megvédése 1962-ben.

Sikerein felbuzdulva fogott hozzá a 60-as évek végén akadémiai doktori értekezésének megírásához, azonban többszöri szívinfarktus sajnos derékba törte fáradozásait.

Dolgozatai, más jellegű írásai jórészt magyar, kisebb részt a külföldi sajtóban jelentek meg. Publikációi hazánkban a Heves Megyei Kórház évkönyveiben, a Heves megyei Népújságban, a Hevesi Szemlében, a Szemüveg, a Szemészet, az Orvosi Hetilap, az Egészségügyi Dolgozó, valamint a Rádió- és Televízióújság hasábjain láttak napvilágot. Külföldön szovjet, amerikai és nyugatnémet szemészeti folyóiratok közölték cikkeit.

Életében két önálló kötete jelent meg. Az első, még 1937-ben, egyetemi hallgató korában. „Szemészet” címmel kiadott, az orvostanhallgatóknak szánt jegyzet két kiadást is megért. A másodikat 1976- ban, az Országos Szemészeti Intézet adta közre, az „Újabb eredmények a szemészetben” című sorozatában. Témája: „A Marfan-syndroma magyarországi előfordulása.”

Szaktudományi munkásságát a hazai és a külföldi szakemberek egyaránt figyelemmel kísérték. Ezt bizonyítják a munkáira való gyakori hivatkozások is.

Azon orvosok közé tartozott, akik nem zárkóztak be a szakmai teendők ellátása ürügyén emelt bástyák mögé. Izig-vérig közéleti ember lévén, 1945-ben, fiatal főorvosként belépett a Magyar Kommunista Pártba. E tény jelentőségét növeli, hogy Eger orvosai közül ekkor még szinte egy kézen meg lehetett számolni a párttagokat. A szervezetnek haláláig tagja maradt. Nyugdíjas éveiben az I-es pártkörzet aktívája volt. 1948 és 1971 között az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete megyei elnöki tisztét töltötte be. E magas funkció ellátása során jelentősen hozzájárult a megye orvosai és egészségügyi dolgozói élet- és munkakörülményeinek javításához, szakmai és kulturális gyarapodásához.

Rendkívül sokoldalú és színes egyéniség volt. Nemcsak szakmailag tűnt ki. A tudomány számos ága érdekelte. Ugyanakkor figyelemmel kísérte a közéleti és politikai élet napi zajlását is. Ezekről mindig friss információkkal rendelkezett. Kedvelte a művészeteket, különösen a zenét és a festészetet. Ügyesen festett és rajzolt. E téren is tehetséggel áldotta meg a sors, amelyet Gabriella lánya örökölt. Kellemes modorával, lebilincselő társalgási stílusával sokak sze- retetét elnyerte.

68