Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - HAGYATÉK - Szecskó Károly: Emlékezés dr. Varga Béla szemészfőorvosra
állandóan orvoshoz járni. Arra nem is emlékszem, hogy a fiam egyáltalán mikor volt beteg.” Aztán a vallomás végén mégis elszólta magát: „...tulajdonképpen végig azt gondoltam, hogy a nagy meleg miatt elfogyasztott sok víz miatt beteg a gyerek.” S a történet vége, ugyancsak az anya szavaival: „... amikor a boltból hazaértem, délután 3 óra körül, a fiam már halott volt... Talán nem tűnik rosszízű szóviccnek: egy fiúnak azért kellett meghalnia, mert ezúttal még az anyja sem értette a szavát. Igen, szót kell értenünk. Orvosnak, betegnek egyaránt. S főként: egymásért. Magyar Elemér • Hagyaték Sokoldalú, színes egyéniség volt Emlékezés dr. Varga Béla szemészfőorvosra Eger orvostörténete hagyományokban gazdag. 1726-tól kórház működik a város falai között. 1769-ben itt alapította meg Markhot Ferenc főorvos a Schola Medicinálist — magyarul Orvosi Iskolát —, amely 1776-ig állt fenn. Ez az intézmény volt hazánkban a későbbi orvostudományi egyetem őse. A XIX. század helyi gyógyítói közül említésre méltó Benkő Ignác, Fejes Mihály, Hanák Mihály és Keszlerffy József. Századunk neves egri orvosai voltak Kudász József és Póka László sebészek, Ringelhann Béla belgyógyász, valamint Varga Béla szemész. 1911. december 3-án született Aszódon. Szüleinek egyetlen gyermeke volt. Édesapja és édesanyja népes cselédcsaládból származtak, s így egyetlen fiúknak jobb sorsot szántak. Ezzel magyarázható, hogy taníttatták. Miután Kőrösbökényben és Aszódon elvégezte az elemi iskola első négy osztályát, 1919 őszén a kalocsai gimnáziumba íratták, majd Aszódon, Makón, Békéscsabán és Veszprémben folytatta középfokú tanulmányait. 1931 - ben jó eredménnyel érettségizett, ezt követően pedig katonai szolgálatot teljesített. 1939 őszén felvették a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. A következő évben azonban az orvosi fakultásra iratkozott át, ahol 1938 májusában szerzett végbizonyítványt. A szigorlatok eredményes letétele után 1939. december 16-án orvosdoktorrá avatták. Szolgálatát már másnap megkezdte a fővárosi Rókus Kórház szemészeti osztályán, ahol előbb gyakornok, segéd-, majd alorvos lett. Időközben alig néhány évig a budaörsi repülőtéren dolgozott. A háború éveiben a frontra került. Még 1941-ben megnősült. Felesége, Csornák Gabriella, szintén orvos volt. ö 10 évi munka után férje tudományos munkásságának segítése és családja érdekében otthagyta állását. Házasságukból három gyermek: Béla, Éva és Gabriella született. Háromévi eredményes alorvosi munka után felettesei szóba hozták adjunktusi kinevezését, ő azonban, miután 1944. 67
