Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Magyar Elemér: Látleletek a gyógyítás árnyoldalairól
PERELEM ÖNT, DR. ... ! Látleletek a gyógyítás árnyoldalairól Állítólag Moliére mondta: Boldog emberek az orvosok. Eredményeiket napfény világítja, tévedéseiket pedig föld borítja. Ám a bölcs francia valamivel nem számolt. Avval, hogy az emberi szenvedélyeket bizony nem lehet elhantolni. „Annak ellenére, hogy édesapám hosz- szan tartó »kínhalálát« kellett személyesen látnom, jogos felháborodásomat visz- szafojtottam, és objektiven, lényegre törően írtam le az eseményeket. Azt azonban elképesztőnek tartom, hogy a szakszerű orvosi beavatkozások ilyen mértékű hiánya halálhoz vezethet a XX. század utolsó harmadában.” E sorok megfogalmazója — maga is orvos — másutt is kereste az igazát. „Kérem a vizsgálatról és annak eredményéről írásban tájékoztatni szíveskedjen” — fordult a kórház igazgatójához. „Egyben közlöm — tette hozzá fenyegetően —, hogy hasonló tartalmú panasz- bejelentést tettem az Egészségügyi Minisztériumnál is.” Egy ember meghalt. Ahogyan William Blake írta: „Az örök kapuk kapusa egy sorompót nyitott.” És az indulatok — a túlélőké — elszabadultak. S ez így van rendjén ... Valóban így? íme, egy másik feljelentés: „Sultész Emil elvtársnak, Egészségügyi Miniszter Budapest Kedves Miniszter elvtárs! Sokat hallottam róla, hogy minden magyar állampolgárnak joga van a legmagasabb szintű orvosi kezelésre és ellátásra. Sajnos az élet nem ezt igazolja E.-ben.” S máris pattognak a szavak: „... kizárólag feleségem szándékos halálokozójának tekintem dr. B.-t, mert ha esküjéhez híven kötelességét teljesíti, a betegség, időbeni felismerésével, gyógyítható- vá vált volna.” Nem csupán a tárca vezetője volt a címzettek között. „Tisztelt F.-né! Tudomásomra jutott, hogy az úgynevezett vizsgálatban, ami egyoldalú volt, ön is részt vett... azt kívánom önnek, hogy akit legjobban szeret, ugyanazon betegségben halálozzon el, mint az én feleségem, és ugyanolyan súlyos szenvedésekben legyen része az életben.” A férj minden lehetséges fórummal megpróbálkozott. Járt a megyei tanácson, sőt a Legfőbb Ügyészségen is. A nyomozás során készült rendőri jelentések egyike szerint pedig: „Az ügyben a bejelentő már a HM Pártbizottság I. Titkáránál is volt...” Részlet dr. F.-né tanúvallomásából: „Bizonyítani ugyan nem tudom, ezért nem is állíthatom, hogy R. vagy egy általa megbízott személy volt az, aki több esetben hívott telefonon és nyomdafestéket nem tűrő kijelentéseket tett. Már ott tartottam, hogy a rendőrség segítségét kérem.” , B.-né, orvosasszisztens: „R. egyre jobban belelovalta magát, s arra a kijelentésére határozottan emlékszem, hogy ... a feleségem gyilkosa .. Ök, akik orvosok és hatóságok egész sorát hívják tetemre, közeli hozzátartozók. Tisztánlátást, józanságot, mértéktartást számonkérni rajtuk — úgy lehet — nem is volna helyénvaló. Joguk tehát a gyűlölködés táplálta átkozódás, sértegetés? Más alkalmakkor színre lépnek — méghozzá nagy garral — a közérdek állítólagos „védelmezői” is: „Kérjük dr. K. ügyében tanúkénti meghallgatásunkat, mert »szakértelméről« és »etikájáról« számos adatot és bizonyítékot szol64
