Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Remenyik Zsigmond: Szemétdomb (naplójegyzetek)

példákkal tarkítva az egyébként sem színtelen körképet. Ez lenne egyik tervem. Második egy kis regény: „Ebből egy szó sem igaz” címmel. Ezt a hazug világot festeném meg benne, úgy, ahogy van, elképesztően, egy igen ostoba ember elbeszélésén keresztül. Harmadik egy darab lenne: a „Por és hamu”. Egy lépéssel tovább haladnék előbbi darabomon, az „Akár tetszik, akár nem .. . címen már megírt, de még elő nem adott példázatomon. Talán arról lenne e kísérletben szó, hogy egy élet munkája, becsülete, értéke, értelme s anyaga miképpen pusztul el egy rövid fél óra alatt.

*

[1944.] VIII. 3. D[ormánál

Párádon töltöttem néhány napot barátaim között. Somlay volt, akihez Párádra mentem. Szeretem és mélyen becsülöm ezt a kivételes művészt. Darabom fő figuráját játszotta annak idején, barátságunk is erre az időre nyúlik vissza. Szeretem benne hatalmas és mély művészetén kívül gyendég, olykor szertelen, máskor szép emberi tulajdonságait. Bölcsességét szeretem és őszinte, tiszteletteljes alázatát, amely megnyilvánul benne minden igaz emberi tett, igaz emberi gondolat és szándék iránt. Nos, ebben a különféle foglalkozási körökből összeverődött baráti társaságban — volt közöttünk színész, államtitkár, bíró, színigazgató, gyáros, író — kétségbe esve temettük a hazát. Itt az orosz határon, — vannak, akik szerint ez a tény és ami ezután következik, egyenlő a haza és az ország teljes pusztulásával. Lehet. Valóban kutyák harmincadjára juthat a nép, nem azért, mert megnyeri velünk szemben a háborút (hisz a jelenlegi politikai és társadalmi helyzetet szemlélve ez még kívánatos is!), (hanem mert) másként el sem képzelhető egy demokratikus jövő III. 19. óta Magyarországon. De ami közben történik, hadszíntér, fal- vainknak, városainknak teljes pusztulása, jószágaink szétzüllése és még minden egyéb, ami ezzel jár. A jó ízlés teljes szétfoszlása, erkölcsök lezüllése, minden hitvány ösztön felszabadulása. Többen úgy látják közöttünk, hogy háromfelé szakítják az ország testét. Szétszórják Románia, Jugoszlávia és Csehország között. Nem kétséges, a parasztnak, szegény munkásnak oly mindegy, ki fizet, ha fizet, orvosnak, mérnöknek mindegy szintén, de mihez kezd a magyar író, éppen e népség legértékesebbike. Lesz-e rá mód és hogyan, mely határig, hogy egy magasabb egységbe foglalja a nemzetet? És mindez s mindez így, ily formában néhány tucat aktív gonosztevő miatt, egy mindenre alkalmatlan, hitvány középosztály miatt, jaj, jaj, többről és még annál is többről van itt szó, szolgák hada ez és lakájok csőcseléke, — egy ezer év hitvány és bűnös politikája mi mást is eredményezhetett?

*

Nem találom a helyemet a házban. Tele lennék tervekkel, de oly értelmetlennek látom az egész életet. Néha elfog a láz, hogy írnék, folytatnám a Voltaire-le vei eket, vagy megkezdeném új darabomat, a Por és hamu-t. De vállat vonok, képtelen vagyok effajta cinizmusra, mármint hogy még mindig értelmét látni valaminek. Holott munkás és dolgos lény vagyok, ha nem is törtető, de törekvő, elfoglaltság, cél és tisztességes tervek nélkül el sem tudom képzelni-viselni az életet. Kezdettől fogva sokat dolgoztam. Kezdve Dél-Ame42