Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinoníma-szótára (2. rész)

a kötet címének kell tekinteni. Lehetséges, hogy Gárdonyi valóban tibeti nyelvtani anyagot akart benne gyűjteni. Be- leillene az érdeklődési körébe. Regényt tervezett a honfoglaló magyarokról és az ázsiai őshaza felkutatásáról. Ez az utóbbi kérdés vezette korábban Körösi Csorna Sándort is éppen Tibetbe. Gárdonyi hosszú időn át érdeklődött a budd- hista-lámaista vallás iránt. Azt tervezte, hogy e vallás szent könyveinek tanulmányozása érdekében megtanulja azok nyelvét. Családtagjai — így életrajzíró fia, József is — meg voltak győződve, hogy titkosírásos feljegyzéseit tibeti nyelven, vagy legalábbis tibeti betűkkel készíti. Ezt a hiedelmet maga Gárdonyi is táplálta elejtett megjegyzésekkel vagy a titkosírásról hozzá intézett kérdések kissé misztikus megválaszolásával. Ma már tudjuk, hogy Gárdonyi Géza titkosírásának nincs köze tibeti nyelvhez vagy írásmódhoz.

Az is lehetséges, hogy a címnek tűnő kétszavas felirat csak félrevezető fogás. Amennyiben Gárdonyi eredetileg valóban a tibeti nyelvtan anyagát akarta összegyűjteni a füzetben, ezt a rövid latinbetűs címet könnyen eltávolíthatta volna, amikor elhatározta, hogy a füzetet mégis más célra használja. Pontosan a címfelirat alatt látszik egy nagy felület, ahonnan az író vegyszerrel távolított el hosszabb, tintával írt titkosírásos szövegeket. Gárdonyi esetleg korábban elhatározta, hogy a tibeti nyelvtan részleteit ebben a nagy füzetben gyűjti össze és a cím felírásával mintegy lefoglalta erre a célra a kötetet. Később, amikor elkezdte a szinonimák gyűjtését és már rendelkezésére állt az 1906- ban kialakított titkosírás, ezt a füzetet találta legmegfelelőbbnek a szinonima- anyag gyűjtéséhez. A füzetre már korábban ráírt címzést pedig egyenesen jó „fedőcímnek” gondolta és rajta hagyta.

2. „Gratulálok, ha megfejtened sikerült. A magyar nyelvnek magas, elzárt Tibetiébe találtál kaput. Ha addig eljutsz, ameddig én, megtalálod az arany- almafát is, amelynek a neve: ANALÓGIA”.

Én ezt tartom az egyik legfontosabb titkosírásos feljegyzésnek, amit Gárdonyi Géza hagyatékában megtaláltunk. Az első mondatából megtudjuk, hogy az idő múltával már nem hitte olyan szilárdan, amit kezdetben szóban és írásban hirdetett: hogy titkosírását soha senki nem fejti meg. Itt már üdvözölte a lehetséges megfejtőt. A meglepő tartalmú rövid mondatot kissé önhatalmúlag tovább értelmezve, azt is kiolvashatjuk belőle, hogy Gárdonyi a titkosírással készített feljegyzéseket nem szánta örök titoknak, hanem egyszer — megfelelő rendszerben és válogatásban — közreadta volna. Kár, hogy ezt nem értük meg, mert így következtetéseink néha bizonytalanokká válhatnak. Az mindenesetre tény, hogy Gárdonyi meggyőződése szerint a második mondatban említett „magas, elzárt Tibet” kulcsa a szinonima, amelynek nagy hatású és okos használatáról az írás művészetének részleteit tárgyaló és ugyancsak titkosírással fogalmazott Mesterkönyvében Gárdonyi MÁS SZÓVAL A SZÓT fejezetcím alatt beszél. Azt tanítja, hogy az író a szinonimák segítségével „ó pénzből újat” alkothat. így jutunk el lépésről lépésre az analógiához, az aranyalmát termő fához. Ez a csodálatos fogalom a hasonlóságtól az azonosságig végtelenül sok fokozatot tartalmaz, ez a természet és a társadalom jelenségeinek megismeréséhez vezető út, de ugyanakkor a nyelvérzék képességét is jelenti, amely meglévő alakulatok mintájára új, hasonlókat hoz létre. Ez a magyarázat teszi érthetőbbé Gárdonyi jegyzetét, amely szerint: „Az igazi író nem a meglévő szókészletből dolgozik, hanem maga alkot új kifejezéseket szinte minden mondatában.” Egyúttal indokolja az író 1917. október 1-én keletkezett következő naplóbejegyzését: „... Lehetetlen, hogy rossz dolgokat írjak többé.”

Meg kell említeni e fontos felirat gondos külső megjelenését, grafikai szépségét. A vonalak látszólagos összevisszaságából összeálló, keleti szőnyegmintára emlékeztető sűrű és tömör írásfolt dekoratív módon uralja azt a fontos helyet, ahol a könyvek címlapján rendszerint a kiadó neve, a kiadás helye és éve áll. Kétségtelen az is, hogy a most vizsgált két oldalon található sok bejegyzés között ez a legkésőbbiek közé tartozik, a legfejlettebb, a kifinomult „emeletes” írásmóddal készült.

3. „Csak íróművésznek való — piacra nem”.

Ez a mondat az 1. pontban elemzett „Tibetan grammar” címfelirat felett olvasható. A kettőt különös vonalvezetésű, csaknem ellipszis alakban körbefutó keret veszi körül, noha a két felirat között nincs értelmi összefüggés.

Gárdonyi titkosírásos jegyzeteiben gyakran tesz éles különbséget írómű38