Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Korompai János: Gárdonyi Géza szinoníma-szótára (2. rész)

vész, igazi író, illetve iparos-író, mesterember-író között. Itt, ez a címlapon elhelyezett mondat, az egész szinoníma- analógia-gyűjteményt minősíti csakis íróművészhez illőnek.

4. „Minden szó kincs, ha sugártörésben van elhelyezve — akár ellentézis, akár más egyéb.”

Ez a szöveg a latinbetűs címfelirat és a 2. pontban taglalt titkosírásos feljegyzés között középen látható. Az egész most tárgyalt anyagban ez a legvastagabb jelekkel írt szöveg. Ugyanakkor feltűnő elhelyezésű és jelentős tartalmú. Gárdonyi másik nagyterjedelmű titkosírásos anyaggyűjtésében, a Mesterkönyv fogalmazványában is többször előfordul ugyanez a gondolat. Az egyik helyen így szól a folytatása: „...Némelyik szó szinte reflektor-erejűvé válik ... ebben van az építhéte rare (ritka jelző) és a mot imprévu (előre nem látott szó) ereje is.”

A mondat közepén szerepel az ellentézis, (ellentét, gondolati ellentmondás) kifejezés. A már említett Mesterkönyvből vett néhány idézet megmutatja, milyen fontosnak tartotta Gárdonyi az ellentézist: „Ami az órában a rugó, az a műben az ellentézis.” „Az ellentézis minden, ha szerkesztesz, akár kicsiben, akár nagyban. Ez az első, amit meg kell találnod.” „Ellentézis-fundamentum nélkül nincs műalkotás, még csak egy levél se.” Álljon itt egy példa a nagy ellentézisre: „Szeresd ellenségedet!”

5. „Naplómban: vályogvetés.”

A kötet másik végének — ahová Gárdonyi az „eleje” szót írta — általános jellegű jegyzetei között olvashattuk ezt: ,,E könyv írásának munkáit nevezem naplómban vályogvetésnek.” Értelme tehát teljesen megegyezik a most közölt feliratéval: a vályogvetés voltaképpen anyaggyűjtés, azaz szógyűjtés az íráshoz.

Gárdonyinak ebből a nyilatkozatából azt is láthatjuk, hogy ő a szinonima- szótárát „könyv”-nek szánta, hogy naplóját rendszeresen vezette és hogy saját képes kifejezéseit esetenként értelmezte.

A szinonima-gyűjtemény anyaga

SZÍNEK. Nézd: festékek nevei. Nézd: drágakövek — Révai Lexikon 726. Matt: sápadt, tompa, holtfakó. Ne írd „kék”,

írd „katángszín”. Két „l”-lel írd „zöldellő, kékellő”. „BITI ÉS BITI AHOL CSAK LEHET!”

Barna: tapló, dió, mogyoró, fahéj, parafa, dohány, lencse, naspolya, datolya, mókus, teve, cserebogár, nyúl, őz, pej, máj, avas, hamvas-barna.

Szürke: molnár-szín, hamu, füst, köd, gyöngy, gőz, egér, szamár, mák, vas, ólom, hamvas, szürkevas, pala.

Fehér: fehér-bődog, fehér-bőr, fehéregér, fehér-holló, fehér-kenyér, fehér lő, fehérpecsenye, fehérruha. (Nincs édesebb a hevesi dinnyénél. Nincs szebb leány az én kis szeretőmnél, Hó-nyakáról fújja a szél a kendőt, Édes rózsám, mikor tartunk menyekzőt?), hó-fehérségű atlasz, összetett szavakkal: gyolcs- ing, faggyúgyertya, márványbánya, habtorta. Így a színmondás hatásosabb. A színeket a tapintás jelzőivel mondd. Hab, galamb, hattyú, rizs, liliom, gyöngyvirág, akácvirág, szilvavirág, „rózsánál pirosabb, liliomnál fejérségesebb”, fehéres, krétás, tej, tejfel, liszt, túró, ala- bástrom, márvány, kréta, porcelán, gipsz, só, sajt, papíros, gyertya, viasz, faggyú, elefántcsont, ostya, gyolcs, patyolat vászon; fehéredik, fehérít, fehérzik, fehér - kedik, havas, fehérítő.

Fekete: lámpakorom, szurok, szén, kávé, bors, holló, szerecsen, tücsök, varjú, tenta, tus, árnyékszín, kőszén, varjú, üszög, súlyom, pala, obszidián, bodza, cukor, leves, könyv, mák, mise, rigó, sereg, szőlő, tábla, vasárnap, medvecukor, feketedik, feketít, feketül.

Kék: vad kék (a szemet bántó), hamvas, eleven, haragos, katáng, len, kökény, rézgálic, szarkaláb, szilva, Írisz, nefelejcs, pávaszem, királyszín-kék, azúr, berlini, kobalt, türkisz, zafir, perzsa, ibolya, indigó-gyár, kékítő.

Lila: orgona virág, ametiszt, lila-tenta, mákvirág.

Piros: tüzes, haragos, égő, virító, hamvas, rikító, túli, vad — „Fénylenek rubintok szép piros szemekkel” —, testszín, cseresnye, eper, paradicsom, paprika, meggy, kecskerágó, som, ribizke, mályva, leander, pipacs, csipkerózsa, szamóca, papsipka, kakastaraj, bíbor, amaránt, vér, vörösbor-szín, spanyolviasz, karmin, karmazsin, berzseny, rubin, pecsétviasz, királyszín, vércsepp, cinóber, tűz, láng, barackvirág, mandulafa.

Vörös: vörhenyes, rőt, tégla, rozsda, máj, réz, hús, pácolt-nyelv, sonka, hagyma, róka, jászpis, rák, cékla, sáfrány, sárgarépa.

Sárga: vaj, méz, citrom, barack, napraforgó, narancs, pitypang, arany, bor, sötétsárga, vörhenyes sárga, kén, ubor39