Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csingiz Ajtmatov: Az anyafarkas álmai (Zahemszky László fordítása)
CSINGIZ AJTMATOV t Az anyafarkas álmai C'singiz Ajtmatov olyan író, akinek új könyveit mindig nagy érdeklődéssel várják az olvasók. Ez azzal magyarázható, hogy a kirgiz szerző valamennyi művében bonyolult társadalmi problémákat és emberi sorsokat ábrázol, s írásművészetével arra törekszik, hogy segítse az embert a boldogsághoz vezető útján. Kíváncsian várjuk legújabb regényét is, melynek megjelenését erre az esztendőre ígéri a Novij Mír, a legrangosabb szovjet irodalmi folyóirat. A mű egy fejezetét — mintegy előzetesként — Ajtmatov a frunzei Szovjetszkaja Kirgizia című napilap 1985. szeptember 1—8. között megjelent számaiban tette közzé Az anyafarkas álmai (Mecsti volcsici) címmel. A részlethez fűzött rövid megjegyzésben az író így vall legújabb munkájáról: „...A regény az Ajlanpa címet fogja viselni. Ez a szó a kirgiz nyelvben körforgást jelent. Az élet, a sorsok, a történelem körforgására gondolok, vagyis végső soron az idő körforgására... Az Ajlanpa tehát azt a körforgást jelenti, amelyet bibliai szóhasználatlattal az örök szférákba való visszatérésnek nevezünk. Mert bárhogy változzék is meg az élét, bármily tökélyre tegyünk is szert, a létnek megvannak a maga szilárd, örök alapjai, és az emberiség ennek köszönhetően tudja megőrizni mindazt a jót, amit a történelmi fejlődés során elért. És ennek köszönhetően képes az élet ellenszegülni a gonosz ereinek.” Nyilvánvaló, hogy a fejezet csak a mű egészében nyeri el majd igazi értelmét, és az itt közölt részletből is jól felismerhetők Ajtmatov eddigi munkásságának legfontosabb vonásai: a társadalmi problémák iránti rendkívüli érzékenység, a természet szeretete, az emberi és az állati lét törvényeinek be. lülről való vizsgálata. Zahemszky László (11/1) ... És Akbara képzeletében hirtelen felidéződött a tél eleje, amikor a nagy félsivatagot egy szép napon virradatra teljesen fehérbe öltözteti a frissen hullott hó, amely csak egy vagy fél napig marad meg a földön, és az az óra jeladás lesz a farkasoknak a nagy vadászatra. És attól a naptól kezdve a szajgavadászat lesz a fő dolog az életükben. Eljön az a nap! Alacsonyra ereszkedő köddel, fagyos zúzmarával a szomorú fehér csijcserjéken, a lehajló bokros tamariszkuszokon, s füstszürke napkoronggal a szavannák felett; az anyafarkas olyan világosan képzelte el azt a napot, hogy önkéntelenül összerezzent, mintha valóban úgy lett volna, mintha váratlanul hideg levegőt szippantott volna be, mintha csillagvirág alakzatára összehúzott rugalmas talppárnácskáival havas jégkéregre lépett volna, és tökéletesen tisztán látta maga előtt a tulajdon nagy nyomait, meg a kölykeiét is, akik már fölcseperedtek, erőre kaptak, kialakították szokásaikat, amit megintcsak a nyomaikból lehetett észrevenni, és mellettük" a legnagyobb lábnyomokat — óriási karmos virágokat, amelyek mintha fészekből kidugott csőrök lennének — ezek Tascsajnar nyomai, mindőjüknél. mélyebben és erősebben nyomódnak a hóba, mert Tascsajnar nagytermetű, nehéz a lebernyege, Tajcsajnar erő, villámgyorsan villanó kés az antilopok torkán; és csak öntözzék az utolért szajgák a szavanna fehér havát kiomló piros vérük sugarával, mely olyan, mint a madarak égővörös szárnyának lendülete — öntözzék csak azért, hogy éljen a másik vér, amelyik a farkasok szürke bőrében rejtőzik; az ő vérük egy másik vérből él, így rendelte az őselv, nincs más megoldás, és itt senki 30
