Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Csingiz Ajtmatov: Az anyafarkas álmai (Zahemszky László fordítása)

CSINGIZ AJTMATOV t Az anyafarkas álmai C'singiz Ajtmatov olyan író, akinek új könyveit mindig nagy érdeklődéssel vár­ják az olvasók. Ez azzal magyarázható, hogy a kirgiz szerző valamennyi művé­ben bonyolult társadalmi problémákat és emberi sorsokat ábrázol, s írásművé­szetével arra törekszik, hogy segítse az embert a boldogsághoz vezető útján. Kí­váncsian várjuk legújabb regényét is, melynek megjelenését erre az eszten­dőre ígéri a Novij Mír, a legrangosabb szovjet irodalmi folyóirat. A mű egy fe­jezetét — mintegy előzetesként — Ajt­matov a frunzei Szovjetszkaja Kirgizia című napilap 1985. szeptember 1—8. kö­zött megjelent számaiban tette közzé Az anyafarkas álmai (Mecsti volcsici) cím­mel. A részlethez fűzött rövid megjegy­zésben az író így vall legújabb munká­járól: „...A regény az Ajlanpa címet fogja viselni. Ez a szó a kirgiz nyelv­ben körforgást jelent. Az élet, a sorsok, a történelem körforgására gondolok, vagyis végső soron az idő körforgásá­ra... Az Ajlanpa tehát azt a körfor­gást jelenti, amelyet bibliai szóhasználat­lattal az örök szférákba való visszaté­résnek nevezünk. Mert bárhogy változ­zék is meg az élét, bármily tökélyre tegyünk is szert, a létnek megvannak a maga szilárd, örök alapjai, és az em­beriség ennek köszönhetően tudja meg­őrizni mindazt a jót, amit a történelmi fejlődés során elért. És ennek köszönhe­tően képes az élet ellenszegülni a gonosz ereinek.” Nyilvánvaló, hogy a fejezet csak a mű egészében nyeri el majd iga­zi értelmét, és az itt közölt részletből is jól felismerhetők Ajtmatov eddigi munkásságának legfontosabb vonásai: a társadalmi problémák iránti rendkívüli érzékenység, a természet szeretete, az emberi és az állati lét törvényeinek be. lülről való vizsgálata. Zahemszky László (11/1) ... És Akbara képzeletében hirtelen felidéződött a tél eleje, amikor a nagy félsivatagot egy szép napon virradatra teljesen fehérbe öltözteti a fris­sen hullott hó, amely csak egy vagy fél napig marad meg a földön, és az az óra jeladás lesz a farkasoknak a nagy vadászatra. És attól a naptól kezdve a szajgavadászat lesz a fő dolog az életükben. Eljön az a nap! Ala­csonyra ereszkedő köddel, fagyos zúzmarával a szomorú fehér csijcserjéken, a lehajló bokros tamariszkuszokon, s füstszürke napkoronggal a szavannák felett; az anyafarkas olyan világosan képzelte el azt a napot, hogy önkénte­lenül összerezzent, mintha valóban úgy lett volna, mintha váratlanul hideg levegőt szippantott volna be, mintha csillagvirág alakzatára összehúzott ru­galmas talppárnácskáival havas jégkéregre lépett volna, és tökéletesen tisz­tán látta maga előtt a tulajdon nagy nyomait, meg a kölykeiét is, akik már fölcseperedtek, erőre kaptak, kialakították szokásaikat, amit megintcsak a nyomaikból lehetett észrevenni, és mellettük" a legnagyobb lábnyomokat — óriási karmos virágokat, amelyek mintha fészekből kidugott csőrök lennének — ezek Tascsajnar nyomai, mindőjüknél. mélyebben és erősebben nyomódnak a hóba, mert Tascsajnar nagytermetű, nehéz a lebernyege, Tajcsajnar erő, villámgyorsan villanó kés az antilopok torkán; és csak öntözzék az utolért szajgák a szavanna fehér havát kiomló piros vérük sugarával, mely olyan, mint a madarak égővörös szárnyának lendülete — öntözzék csak azért, hogy éljen a másik vér, amelyik a farkasok szürke bőrében rejtőzik; az ő vérük egy másik vérből él, így rendelte az őselv, nincs más megoldás, és itt senki 30

Next

/
Thumbnails
Contents