Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Simonyi Imre versei
Ez is sejteti, hogy az egyes cikkek, tanulmányok írói nem egyoldalúan, hanem többrétűén fejtik ki mondanivalójukat, megerősítve azt a tapasztalatot, hogy az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége — hivatali beosztástól, képzettségtől függetlenül — feladatát jól végzi el, élvezi a gyógyuláshoz elengedhetetlen bizalmat. Elindult egy kedvező folyamat társadalmunkban, amelynek célja nem csupán az egészség visszaállítása, a gyógyítás, hanem a megelőzés, az egészség védelme, egy olyan társadalmi felfogás, és az általa vezérelt, összehangolt társadalmi tevékenység meggyökereztetése, amelynek eredménye társadalmunk fizikai és szellemi egészsége, ereje. Kiss Sándor Ifjúkor, bekopogtál Fogyó hold Még egészen az elejin higgyétek el feleim nem látszó dott ki a vég se enyém, se a tiéd. De már úgy a közepén fogyó hold lett a remény, hogy aztán a végire __ — Hogy is lett a végire? — Tudjátok mit kedvesek: járjatok a végire! 4 ifjúkor — bekopogtál tegnap este. „Szabad” — kongattam: vén óra az éjfélt. Szobám sarkában kuporogtam hétrét — görnyedve; miként szokásom estelente. Mint karcsú délelőtt — ím esteiembe (ötvenöt esztendőnk hány ötvenöt évét!?) jó- s bal léptünk első húszévnyi részét hoztad be fiityörészve, s lengedezve. „Örvendek” — szóltál —: ily korban ily épség!...” „Friss, szép, daljás vagy” — volt a felelet, ■— Illendőn két jólnevelt gavallérként. — S néztük csak egymást: (azt, hogy meddig tartott? ötven évig?!) két egymást-kitartott s egymást-használt iker kan-metreszek ...
