Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 5. szám - VERS - PRÓZA - Kerényi Grácia: Élet-ünnep (mesejáték)

KERÉNYI GRÁCIA Élet-ünnep EGYFELVONÁSOS MESEJÁTÉK HÁROM KÉPBEN Személyek: öregasszony Péter Abris fiai János Egyik mundéros, tiszt Másik mundéros, közlegény Szőke lány Barna lány Gábris, kisfiú Első kép Szín: lankás táj, középütt fa, előtte sírdomb, egyszerű, szokványos kereszt- fejfával. Jobbra és balra sík terület, balközépen és jobbközépen néhány cser­je. A szereplők négy felől jöhetnek be: jobbról, balról, jobbközépről és balkö­zépről. A „jobb” és „bal” megjelölés a nézőtér felől értendő. Öregasszony jön be, jobbról, feketében: ráncos szoknya, vállán, fején ken­dő. Kezében fonott gyékény szatyor. Odamegy a sírhoz, szatyrából befőttes üve­get vesz elő, virágot és palackban vizet. Először vizet önt a befőttes üvegbe, azután beleállítja a virágcsokrot: sírra való virág legyen, fehér, sárga; elhe­lyezi a fejfa tövében, rendezgeti, közben motyog, magában, illetve a virághoz beszél. ÖREGASSZONY Még egy picinkét jobbra. Ejnye, ne bukj előre. Így. Labda repül be balról, piros, fehér pettyekkel. Épp a sírdomb közepére esik. Az öregasszony feje megmozdul, kicsit balra fordul. Szőke kisfiú szalad be, 6—7 éves, körülnéz, keresi a labdáját. KISFIÜ Nem látta a labdámat? ÖREGASSZONY (fölveszi, feléje nyújtja a labdát) Dehogynem. Itt van e. KISFIÜ (kissé csodálkozva) Visszadja? ÖREGASSZONY Már mért ne adnám vissza? Hisz a te labdád. KISFIÚ A fiúk nem akarták visszaadni. Azért dobták ilyen messzire, (picit gondolkodik) A nénié ez a sír? ÖREGASSZONY Én még élek, gyerekem. A sír mindig a halotté. KISFIÜ De az a halott, aki ebben a sírban van, a nénié? ÖREGASSZONY A halott már a földé. Meg a jó Istené. KISFIÜ De a néni hozta ezt a virágot? ÖREGASSZONY Én hoztam, gyerekem. KISFIÜ A néni férje ez a halott? ÖREGASSZONY A boldogult uram a temetőben fekszik, Isten nyugasztalja. 5

Next

/
Thumbnails
Contents