Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Pécsi István: Regélnek a hétköznapok

Napjaink emberét az is izgatja, hogy eleink, hogy boldogultak anyagilag, a már említett kisemberek mennyit kerestek, mit ért bérük, hogyan sáfárkodtak pénzükkel.

Nos, ezzel kapcsolatban is szolgálhatunk konkrét, nagyon is kifejező információkkal.

Telekessy István püspök 1704 október 13-án — vagyis háborús esztendőben — ekként szabta meg egynémely áru értékét, több „szolgáltatás” árát. Következzék előbb a részletes felsorolás:

„Egy öreg irhás ködmön 4 Rénesfrt. 80 Den.

Egy rókával bélelt mentéül 1 Rft. 80 Den.

Egy ködmön csinálástul, ha bőrt, cérnát, pamutot ád a gazda, 60 Den.

(1 rhénes forint kétharmad tallér volt kb. 60 krajcár értékkel)

Eöreg saru (nagy bőr lábbeli sarok nélkül)

1 Rfrt. 20 Den.

Eöreg csizma borjú bőrbül 1 Rfrat. 36 Den.

Középszerű saru 90 Den.

Fél talpallás 12 Den.

Fejelés, ha mindent a varga ad, 72 Den.

Kisded saru 50 Den.

Egy pár öreg talpallás, ha az ő talpát levetik 42 Den.

Egy öreg választott ökörbőr 2 Rfrt. 50 Den.

Egy öreg ökörbőr kikészítése 1 Rfrt.

(Az „öreg” szó itt azt jelenti: nagy).

Olcsók a szabóipari termékek is. így például egy — szintén a XVIII. század elejéről kelt — hivatalos díjszabás szerint:

Egy aba nadrág varrása 10 Den.

Egy aba dolmány fél béléssel, kapoccsal 18 Den.

Otven Sing sinórral Cifrázott Köppeny varrása (egy sing 62 cm., tehát kb. harminc méter) 45 D.

Aba Mente Aba szélivel zsinórozva 28 Den.

(Az aba-posztó festetten, szürkés színű, nagyon erős szövet volt).

Egy bérletien közönséges Posztóbul való Plundrátul (nadrág) 18 Den.

Német asszonnak négy Röfbül való Mentétül 1 Rft. 30 Den.

Az asztalosok némely készítményeinek ára a következő:

Egy Tizenkét személyre való Lábas Asztal 2 Rfrt.

Nyoszolya 1 Rfrt. 10 Den.

Egy Duplás ajtó 2 Rfrt.

Egy közönséges ajtó (nem duplás) 50 Den.”

Mindezt a joggal alapos búvárkodónak, a jótollú írónak minősített Breznay Imre érseki tanítóképző intézeti igazgató Eger múltjából című könyvéből idéztük, amolyan kiindulópontnak.

Az adalékok csak akkor válnak beszédessé, ha — összehasonlításként — érzékeltetve a béreket is.

Az ácsok és a kőművesek 12 órai munkáért 27 dénárt (13,5 krajcárt)' kaptak.

A mezei munkások — ez 1700 június 18—i információ — közül a kaszásnak étel nélkül 36, a kapásnak a maga kenyerén 34 dénár járt, az aratók önellátóként 27, kosztoltatván 18 dénárt vehettek fel.

Az előbb említett püspöki kötelmek szerint, akkor nem létezett Országos Anyag- és Arhivatal — a tehén, a bárány, a disznó, a borjúhús fontja 4, 3, 4, a halé 2, a szalonnáé pedig 9 dénár volt.

39