Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Koncz János: Mi lesz a Vitkovics-ház sorsa?

Tessék most számolni, az 1 font körülbelüli fél kilónak felelt meg. Más­képpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy egy ács, illetve kőműves alig több mint három napi fizetéséből vehetett egy borjúbőr csizmát. Ha megéhezett, napi díjazásáért három és fél kiló marha, borjú vagy disznóhúst vásárolhatott. Ugye felesleges folytatni? Az egészhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy ez az árszint a század hur szas éveiben még csökkent is. Ráadásul elődeink nem hódoltak a divat szeszélyeinek, s az sem változott olyan gyorsan mint manapság, így aztán a polgárok ruháikat, ködmöneiket, mentéiket a gyerekeikre is átörökítették. A főbíró esztendőnként 150 forintot kapott szolgálataiért. Most már ért­jük: mekkora javadalom volt ez a summa. Mielőtt felujjongnánk, s irigyelnénk azokat, akik a Kertész utcai polgár­házban éltek vagy a többi névtelen, de szorgos céhmestert, illetve legényt, hadd utaljunk még egyszer arra, hogy nem volt közvilágítás, nem léteztek portalanított utak, legfeljebb egy-két padlózott utca, azaz mindenki vánszot- roghatott a veszedelmes sártengerben. ök se vigadtak mindig, de tették a dolgukat. Örömnek hódolva, bánattal keserűséggel viaskodva. Kezük munkája nyomán formálódott fél évszázad alatt az a barokk Eger, amely mindmáig párját ritkítja. Tisztelet érte ... (Részlet, a szerző nyáron megjelenő könyvéből) Mi lesz Eger lassan nemzetközi hírre tesz szert. Évente másfél millió túrista vi­szi haza élményeit innen hazánk és a világ minden tájára, s a baráti beszá­molók hatására újabb kíváncsiak ér­keznek, hogy maguk is meggyőződhes­senek: valóban szépek-e a lányok, tü­zesek-e a borok, hangulatosak-e a bel­városi utcák? Ez utóbbiak állapotát mi, őslakosok is kíváncsian figyeljük mos­tanában. A sikeres és látványos tömb­rekonstrukció: a műemléképületek res­taurálása, a foghíjak ízléses, a környe­zettel harmonizáló beépítése méltán nyerte el a többség elismerését. Hiszen például ki ne levegőzne élve­zettel az újjávarázsolt Dobó téren? A Széchenyi utca, ahol nemrég a nadrág­szíjnyi szélességű járdán, autók bűzlő kipufogóinak füstjében egyensúlyoztak a Mentsük meg! a Vitkovics-ház sorsa? bevásárolni igyekvők, mára igazi korzó­vá alakult! Vagy gondoljunk az ifjúsá­gi házra, s legújabb büszkeségünkre, az új piaccsarnok ötletesen megoldott tömb­jére ... A nagy munka a szorosan vett város­magban befejezéséhez közeledik, ám a lokálpatriótákat még számos megmen­tésre váró épület sorsa izgatja. A Nép­újság is foglalkozott jó egy évvel ez­előtt az Eger patak partján magasodó zsidó imaház és a Vincellériskola hely­zetével. Azóta ez utóbbit a megyei le­véltár megkapta, s remélhetőleg hely­zete rendeződni fog. Most viszont egy váratlan esemény újabb kallódó értékre terelte figyelmünket. Az történt ugyan­is, hogy leszakadt a Vitkovics-ház fö­démje. A Széchenyi utca végén talál­ható épület tulajdonképpen a Ráctemp­40

Next

/
Thumbnails
Contents