Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - KÖNYVEKRŐL - Dr. Nagy Andor: A tömegkommunikációról a propagandistáknak (Kiss Sándor)
Dr. Nagy Andor: A tömegkommunikációról a propagandistáknak A Kossuth Könyvkiadó ez évben megjelent újdonságai között található dr. Nagy Andornak, a Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszéke vezetőjének könyve „A tömegkommunikációról a propagandistáknak” címmel. Ezt a terjedelmében nem nagy — mindössze öt ívnyi —, de tartalmában újszerű, nyelvezetében közérthető munka szervesen illeszkedik eddigi kutatásai eredményeként napvilágot látott publikációinak sorába. A megyénk határain kívül is ismert és elismert szakember tudományos tevékenységének központi témája a tömegkommunikáció és a nevelés kapcsolata, a tömegkommunikációs eszközök alkalmazása és felhasználásának lehetőségei az oktatásban és a nevelésben. Eddig megjelent írásai nagy érdeklődést váltottak ki, s úgy gondolom, ez utóbbi tanulmánya is — amelyben a tömegkommunikációs eszközök tudat- formáló hatásáról, a politikai nevelésben való térhódításáról ír —, figyelemre méltó. A szerző áttekinthető tagolásban fejti ki mondanivalóját, egy fejezetet arra szánva, hogy a gyakran használt, de nem mindenki számára azonos jelentés- tartalommal bíró alapfogalmakat — kommunikáció, tömegkommunikáció — értelmezzen, meghatározva a tömegkommunikációs eszközök körét. A tanulmány értékét emeli, hogy az egyes fejezetek mondanivalóját a maga történetiségében fejti ki. így elemzi a fogalmakat, így szól a tömegkommunikáció jellemzőiről, funkcióiról. Hangsúlyozza, hogy a tömegkommunikáció a társadalmi viszonyok által meghatározott, társadalmi szükségletet elégít ki. Eszközrendszere forradalmi változáson megy keresztül, a technika legújabb vívmányainak alkalmazásával a tömegekre való hatása lényegesen megnő. A tömegkommunikációs eszközök jelentős szerepet töltenek be a tömegkultúra alakításában és a kultúra szerves részét képező politikai kultúra fejlesztésében. A negyedik fejezettől kezdve a szerző a politikai nevelés és a tömegkommunikáció összefüggéseivel foglalkozik, úgy, hogy elemzi az egyes eszközök alkalmazásának lehetőségeit a politikai oktatásban, hatását a politikára. Ebben a megközelítésben szól a sajtóról, a könyvről — önálló fejezetben a politikai könyvkiadásról — a „tizedik múzsáról”, a filmről, a rádióról, a televízióról. Felvillant olyan összefüggéseket is, amelyek az egyes médiák egymásra hatásában tükröződnek. A televízióval többet és részletesebben foglalkozik. Ennek több, de legalább két oka van, az egyik: a sokak által ismert tény, hogy hozzá ez a tömegtájékoztatási eszköz áll legközelebb — kandidátusi értekezését a tv-hez kapcsolódó témakörben írta, iskolatelevíziós szaktekintély, — de indokolja ezt az arányt talán a szerző személyes vonzalmának is, a televízió szerepe az egyének, a társadalom életében. \z emberek szabadidejük jelentős részét a készülékek előtt töltik, és ez várhatóan a jövőben sem lesz másként. A technika további tökéletesítésével — műholdas adások vétele, videózás, kábel- televízió — növekszik szerepe. A tanulmányt a szerző egy összegzéssel zárja, amelyben visszahivatkozva az előző fejezetekre megállapítja, hogy a tömegkommunikáció eszközrendszerét — lehetőségeiből, népszerűségéből, a tájékoztatásban, az információáramlásban betöitött szerepéből adódóan — az eddigieknél tudatosabban kell alkalmazni a propagandában, a politikai oktatásban, okosan kell felhasználni a tömegtájékoztatás valamennyi csatornájának nevelési módszereit. Ugyanakkor a propagandának segíteni kell az eligazodást a tájékoztatás, a hírközlés bonyolult rendszerében. A bemutatott könyvet Zrinszky László, a Politikai Főiskola tanszékvezetője szerkesztette, emellett vállalkozott az előszó megírására is, amelyben a témához szorosan kapcsolódó elméleti kérdésekre 93
