Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VÁLASZOL A SZERKESZTŐ - TÁJOLÓ
ad választ, többoldalú megközelítésben adja meg a keretét a szerző által kifejtett gondolatoknak. Dr. Nagy Andor legújabb munkáját elsősorban a propagandistáknak ajánlja — Cs. Csaba: Az előző szerkesztő hagyatékából rám testált csomag rendezése közben bukkantam verseire. Ezek az írások ígéretes költői adottságokról árulkodnak. Világlátása sajátos, kifejezőkészlete sokszínű, gondolatépítési módszere dicséretes. Mindennek igazolásául idézem egyik költeményét: Tékozló fiú Bujdosva számadás előtt — elveszve számadó elől? Tékozló fiú! — mit teszel? Kikelve reggelek harmatából felszívva tavasz törvényein, billegő virágba bújtatva fejed, tékozló fiú! — mit teszel? Termőre fordult jelenünkben hull, hull agyadba gyönyörű múltunk hímpora, szemed ötömre nyílik, napjaid, tested aranya jövődbe olvad, magzatodba, s hová leszel — tékozló fiú! — s mit teszel? Mivel sem címét, sem foglalkozását, sem egyéb adatát nem ismerem: kérem jelentkezzék: vagy személyesen vagy levélben: folyóiratunk készséggel publikálja munkáit. Cy. István: Sajnos azok közé tartozik, akik azt hiszik, hogy a tollforgatás a vágyak netovábbja. Jó lenne, ha rádöbbenne: ez csak a némi tehetséggel megáldottak átka. szeretve-gyűlölt kötelessége, megbánva kívánt küldetése. OLVASÁSRA AJÁNLJUK Ujfulussy József: Tamino a válaszúton (Budapest, Zeneműkiadó 1986 — 103 p.) A zenirodalom eszmeileg talán legtarez a címből is kitűnik —, de úgy gondolom, nemcsak az ő számukra jelent hasznos olvasmányt. Kiss Sándor 8 Válaszol a szerkesztő Ön nem így rajtol, csupán tiszteletre méltó érzéseit kényszeríti suta sorokba, „ékesíti kínrímekkel”, cicomázza „émelyítő” jelzőkkel, elkoptatott szavakkal, irritáló közhelyekkel. Figyelje csak! GYERMEK „Te csöppnyi vér!” A hangütés nem éppen bravúr, de menjünk tovább! „te szerelem gyümölcse !” Vitathatatlan, de nem több prózai ösz- szegzésnél. Érzi a szürkeséget, igyekszik a vélt Pegazust sarkantyúzni, de szegény gebétől csak ennyire telik: „te elmúlt álmok nyomdoka!” Ez már képzavar. Nem a szirti sas szárnyalása, csak egy tyúk repdesése. Valamit sejt, mert rádob még egy „lapáttal” : „tebenned van jövő és remény!” Higgye el, a kettő nem függ össze, s előrelátó apaként kalkulálja be a csalódást is! Bizonyára kísértette ez a hangulat, ugyanis visszakapcsol a jelenre: „piciny száj!” dundi piros arc! örök mozgó emberi apróság! Nem vonjuk kétségbe, de ne közölje mással, mert az effajta öröm osztatlanul igazi. Itt aztán megreked, mert a befejezés a teljes stiláris zavar: „Ne nyúlj hozzá — váratlan vakság! Ijégy messze-messze, vért ölő rabság!” Bármennyire törekszem: nem értem. Ne tagadja: ebben ön a ludas. Az is lesz, amíg nem szakít a grafomániával .. . • Tájoló talmasabb, leggazdagabb operáját, a Va- rázsíuvolót elemzi könyvében az ismert zeneesztéta. Nem törekszik a teljességre, hanem elsődlegesen azokat a drámai csúcspontokat, párbeszédeket vizsgálja, 94
