Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Pécsi István: Regélnek a hétköznapok
Pécsi István Regélnek a hétköznapok Kertész utca 3. Múltbeli portyázásunk során számos kiválósággal találkoztunk, olyan egyházi férfiakkal, olyan nagyszerű művészekkel, akik hittek abban, hogy életük csak akkor válhat tartalmassá, ha mások javára is munkálkodnak, lankadatlan szorgalommal vetik a holnap magjait. Bemutattuk fénylő tetteiket, bepillantottunk gondolkodásmódjukba, érzékeltettük vágyaikat, jeleztük apró-cseprő botlásaikat, jószándékú tévedéseiket, elidőztünk küzdelmes pályájuk jellegzetes állomásainál. Az összképből azonban hiányzik a kisember, azok tábora, akik nem születtek rendkívüli dolgokra, akik mégis a történelmet formálták, méghozzá a krónikások által fel nem jegyzett, senki által nem magasztalt helytállásukkal. Lépjenek most ők az Idő függönye elé, kezdődjék az a „játék”, amelyben ők az igazi főszereplők! Válasszunk egy olyan házat, amelynek lakóiról semmit sem tudunk. A színhely is jelképes: a Kertész utca. Ez kívül esett a valaha megerősített nevezetes Makiári kapun. A nevét se véletlen kapta, ugyanis itt húzódtak a püspöki gyümölcsös, a zöldséges kertek, s a titulus az errefelé serénykedöknek állított emléket. *'* A 3-as szám alatti egyemeletes későbarokk épületet a XV1I1. század második felében emeltették. Állítólag — erre persze sehol sincs bizonyíték — egy kötélverő mester szánta magának ezt a tetszetős hajlékot. Nem lehetett szegény, mert a méretek módos gazdáról árulkodnak, olyan emberről, akinek sosem volt üres a pénztárcája. Különben miből tellett volna ekkora családi fészekre. S a többiek? Róluk se szól a fáma, így hát legyenek ők is meggyőződésünk, hogy nem tévedünk — szorgos kétkezi munkások, az egyik vagy másik céh tagjai. Képzeljük el, jelenítsük meg csak első látszatra egyhangú hétköznapjaikat. Jövőjüket valamennyien a céhrendszerhez kötötték. Mai szemmel nézve, szigorú reguláknak kellett engedelmeskedniük, cserébe persze megkapták a valahová tartozás, a védettség, a biztonság semmi mással nem pótolható tudatát. A kötelmeket elsősorban az ide települt német iparosok örökítették afféle kemény hagyatékként. Valamennyien gyökeret vertek, otthonra leltek, s ké36
