Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - HAGYATÉK - Sebestyén János: A KISZ és a tanulóifjúság a '60-as években
A KISZ és a tanulóifjúság a ’60 -as években A Kommunista Ifjúsági Szövetség megalakulásától kezdve nagy súlyt helyezett a diákifjúsággal való foglalkozásra. Erre ezekben az években azért is nagy szükség volt, mert az 1956-os ellenforradalmi események a fiatalok e rétegében idéztek elő legtöbb zűrzavart. A népgazdaság fejlődésének megfelelően a megye területén évről évre növekedett az ipari tanulók száma. Az 1962- és évben 2229, az 1964. szeptemberi beiskolázási évben már 3500 tanuló jelentkezett ipari szakmákra. A tanulók 81,4 százalékát a nagyiparban, 18,6 százalékát a szövetkezeti és a magánkisiparban foglalkoztatták. Az ipari tanuló KISZ-alapszervezetek egyik legfontosabb feladata ebben az időben a szakmai, elméleti oktatás segítése volt. Az, hogy az iskolákból kikerülve a fiatal szakmunkások megfeleljenek a rohamosan fejlődő technika által előállított követelményeknek. Ennek érdekében néhány üzemnél mérnököket és technikusokat kértek fel, hogy nyújtsanak segítséget az ipari tanulóknak. így például a Mátravidéki Fémműveknél, a hatvani MÁV fűtőháznál, az egri Lakatosárugyárban. Ez a segítség eredményesnek bizonyult, mert a tanulók átlagos tanulmányi erdménye ezáltal javult. A szakmai ismeretek eredményesebb elsajátítása érdekében, szakköröket is szerveztek. Szinte valamennyi tanintézetben működött lakatos, modellező, villanyszerelő, barkácsoló és egyéb szakkör. Ezek egy-egy kiváló mester irányításával tartották foglalkozásaikat, ezért is voltak kedveltek és népszerűek. Számuk növekedésének sok ipari tanuló intézetben az iskolák túlzsúfoltsága szabott határt. A KISZ 1960-ban megtartott I. kongresszusa mélyre ható változásokat hozott a megye középiskoláinak munkájában is. Ezekben az években mindenekelőtt szembetűnő a tanulók létszámának növekedése. Amíg 1850—51-es tanévben mindössze 2066 középiskolás diák tanult nappali tagozaton a megyében, addig 1960—61-es tanévben már 3550, majd 1963—64-es tanévben számuk tovább nőtt, és megközelítette a 6800 főt. 1964ben az általános iskola 8. osztályát vég. zott tanulóknak mintegy 80 százaléka folytatta tanulmányait közép-, illetve ipari tanuló iskolákban. Az ebben az időben bevezetett oktatási reform egyik fontos eredménye volt, hogy kibontakozott az új szocialista munkaiskola. Ez azt jelentette, hogy például: 1963—64-es tanévben 4285 gimnáziumi, tanuló 5-j-l-es rendszerű gyakorlati oktatásban vett részt. Közülük sikeres minősítő vizsgát tett 364 tanuló. Az 1964—65-ös tanévben bevezetésre került az új középiskolai tanterv, az első olyan egységes gimnáziumi oktatási program, amelynek előzetes vitáiban a középiskolai KISZ-szervezetek is aktívan közreműködtek. A középiskolás diákság az új tantervek mellett örömmel üdvözölte az ekkoriban életbe léptetett új érettségi vizsgaszabályzatot is, az új — az eddiginél korszerűbb pedagógiai elveket tükröző — rendtartást és az 1965- ben bevezetett nevelési tervet. Az oktatási reform célkitűzéseinek megvalósítása során a KISZ-szervezetek együttműködtek az iskolák pártszervezeteivel és állami vezetőivel. A tanulólétszám növekedésével az iskolai KISZ- szervezeteknek azzal a gonddal is meg kellett küzdeniük, hogy segítsék a tanulók munkába való elhelyezkedését a középiskola befejezése után. Ez azért is szükséges volt, mert egy részüknél még nagymértékben hatott a „fehér köpeny” és az, .íróasztal” varázsa, tehát nem szívesen helyezkedtek el fizikai munkakörben, holott az igények ezt követelték. Többségben voltak azok a fiatalok, akik eljövendő hivatásukra felelősséggel és szorgalommal készültek fel. Egyre többen választották a fizikai munkával járó életpályát, növekedett tehát az ipari és mezőgazdasági szakmunkások létszáma. A tanulók gyors létszámgyarapodásával nem tudott lépést tartani a személyi és tárgyi feltételek biztosítása. Ezért a megyében is a pedagógus KlSZ-véd- nökség keretében segítették elő a nevelőképzést. A tárgyi feltételek biztosításába a diákok is aktívan bekapcsolódtak, a tantermek és a bentlakásos in61
