Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - HAGYATÉK - A képíró módos özvegyet választott

Néhányan rajtavesztettek, de a többség — ezt bízvást állíthatjuk — megúszta, hiszen a vétek csak akkor válik azzá, ha tudnak róla, dehát oly sok mindent takartak azok a vaksötét éjszakák.

Előfordult az is, hogy egy szenátor esett bűnbe, s az általa másoknak diktált regulák helyett a kötelmeket félrehajító Ámornak hódolt.

Üszott is a díszelgő rang és a hangzatos cím, arról azonban már nem szól a fáma, hogy bánta-e ezt a bűnbeeső.

Kárpótlást mindenesetre kapott. ..

*

Az óvatosabbak lehetőleg betartották a szokások által diktált előírásokat. Ha szolgálatukba szegődött Fortuna, akkor a sors gyorsan megszabadította őket vénecske uruktól vag-; rég elvirágzott asszonyuktól, s jöhetett az igazi játék, az izgalmakban bővelkedő, a fantáziát megmozgató szabad vásár.

Itt az igazi adu a vastag pénztárca, a minél nagyobb javadalom volt. Ügy vonzotta ez a megállapodásra vágyó hozományvadászokat, az okos számítókat, mint a kerti lámpa az estvéli pillangókat.

Voltaképpen egyik fél sem járt rosszul. A gazdag a forintokat adta, a pénztelen ifjúságát. Ez volt a nyitány, hogy aztán folytatódjék — akárcsak ma — az örök, a mind újabb variációkban ismétlődő „felvonássor”.

A csalódottak, a vesztesek búfeledtetőnek vagy otthon kortyolgatták — a fehérnép tette így — az egri lankák termette tüzes borokat, vagy a csapszékekben duhajkodtak — a teremtés koronáinak ez dukált —, ha kellett, leitatva a nem túl szigorú csendbiztosokat is.

Ehhez az épülethez valami ilyesfajta sztori fűződik.

Az utcavonalban álló egyszerű, emeletes barokk ház a XVIII. század közepén már létezett.

1760 és 1770 között Proszik Antal üvegesmester birtokolta.

Özvegye, Zemkay Katalin — másképp Dudás Katica — nehezen viselte a magányosságot, s mivel nem volt kivel megosztani örömét, bánatát, társ után nézett. Tehette, hiszen volt mit a tejbe aprítania. Az már csak az időtől meg a szerencsétől függött, hogy ki akad a horogra.

Bizonyára válogatott, aztán megakadt a szeme Wittmann János festőn.

Nem véletlenül, hiszen a huszonéves piktor átlagon felüli adottságairól városszerte beszéltek a művészkörökben, mindenki nagy jövőt jósolt neki.

Az életvidám asszonyt nemcsak az ifjúság vonzotta, hanem az is, hogy az esetleges házasság révén olyan társaságba kerül, ahol nem olyan szigorúak a kötelmek, mint másutt, ahol az emberek nem pózolnak, ahol felszabadult a hangulat, ahol tartalmasán telnek az egyébként üres órák, ahol magvas témákról diskurálnak.

Azt is mérlegelte, hogy szíveválasztottja nem éppen nincstelen, hiszen az adókönyvek se rosszat mondtak róla.

Az akció sikerrel járt, s az igen mindkét fél részéről elhangzott.

A férj se panaszkodhatott, hiszen asszonyával tetemes summa is járt, azaz háborítatlanul dolgozhatott. Nemcsak a pénzért, hanem alkotói álmainak valóra váltásáért is.

Korábban sem tétlenkedett, hiszen részt vállalt a püspöki palota aranyozási munkáiból. 1765. január 20-án hasonló elfoglaltságra köt szerződést, tevékenységének színtere a főpap házi kápolnája.

i

59