Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - HAGYATÉK - A képíró módos özvegyet választott
A fizetés miatt se zsörtölődhet, ugyanis csak ebben az esztendőben 475 forintot vesz fel. Nem kis tétel, ráadásul másutt is akad tennivalója. Később felelősségteljesebb feladatok várnak rá. Az ebédlőterembe három képet komponálhat, megmintázva — méghozzá ízesen — Szent László legendájának jeleneteit. 1766-ban Gyöngyössolymoson dolgozik, 1768—69-ben a megyeház és a börtönépület kapuját és rácsait pingálja. Ezenkívül képkereteket aranyoz. Számítottak rá a jezsuiták. Hívták a Líceum építkezéséhez is, s ő nem mondott nemet. * Nyilvánvaló, hogy ez a lendület nem tört meg, hanem felfelé ívelt, hiszen otthon kiszolgálták, csodálták, azaz felnéztek rá. Mindez nem puszta feltételezés, ugyanis korán elhalt asszonya végrendeletében rátestálta ezt a házat, amelyet ő — volt miből — még asszonya életében átépíttetett, elképzelhető, hogy ekkor húzatta rá az emeletet. * Társa halála után nem sokáig töprengett, hanem belépett a már emlegetett nagy játszmába, s most már ő kutatott megfelelő pár után. Meg is lelte Hering Anna személyében, aki egy jónevű kovácsmester lánya volt. Következik az utolsó felvonás, a kifejlet, az új testámentum, amelynek kedvezményezettje a mindenképpen szerencsés ara lett. íme a körforgás. A ma nekem, holnap neked elve és gyakorlata aprópénzre váltva. El lehet töprengeni azon, hogy az efféle társas komédiákban akad-e nyertes, dehát jelenések voltak és lesznek. Nemcsak a XVIII. század végén, hanem a XXII. század elején is. ❖ S a művész? Nem lett belőle se Leonardo, se Rubens. Mégis több volt az átlagnál, ügyesebb az ötlettelen másolóknál. A valódi ihlet ritkán kísértette meg, s ő se ragadta meg mindig ezeket az egyáltalán nem gyakori pillanatokat. Néhány festménye azonban ránk maradt. A kompozíció sehol sem elkápráztató, a színvilág, a kolorit egyáltalán nem egyedi, de egy-két ecsetvonás mégis azt sejteti, hogy ez a képíró magasabbra szárnyalhatott volna, ha a benne rejlő kincsekre koncentrál, ha nem alkuszik meg a mesterséggel, ha a rutin helyett a tiszta művészettel köt életfogytig szóló egyezséget. Ö valószínűleg így sem elégedetlenkedett, minek zsörtölődjünk akkor mi érte . . . ? (iv) 60
