Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - HAGYATÉK - A képíró módos özvegyet választott

Dénes a budapesti fényképészek elnöke, majd díszelnöke lett, 1964-ben, 89 éves korában halt meg.

Egri műtermét 1910-ben öccsének, Rónai Hajnalnak adta át (nagyapámnak nem közönséges ötlete volt, hogy egyik fiának női nevet adott). Hajnal bátyám 1910-től haláláig, 1937-ig volt az egriek méltán kedvelt és tisztelt fotográfusa; András fia a műtermet elvezette még 1946-ig.

S ami itt még következnék, már csak az én személyes lírám.

Kiskorom, majd ifjúkorom emlékeit idézhetném, a sugaras egri nyarakét, amelyeket — később le-lejárva Egerbe — Hajnal bácsinál és Ilonka néninél töltöttem, a műteremkert rózsakaróin a piros, kék, sárga üveggömböket, az udvar végében Mándi bácsiékat, a kapualjban Antalffy könyvkötőt, meg Babocsay ügyvéd tábláját, amelyen a név elől hiányzott a dr., mert Babo- csay ügyvéd úr még abból a régi-régi időből való volt, amikor a jogászok még nem voltak doktorok. Meg az Érsek-kerti uszodára gondolok, ahol Ádám bácsi hosszú botján megtanultam úszni, meg Biedermann igazgatótanító bácsira, akitől az 1922-es vakációban külön számtanórákat vettem, mert akkor a gimnáziumhoz még felvételi vizsga kellett, fiatalember koromból pedig egy egri szerelemre, közben pedig olvasmányaimra, köztük a város nagy szülöttének, Bródy Sándornak fájó szépségű soraira Egerről.

De mindez, mondom, mert az én személyes tündérvilágom, nem ide, hanem álomba, versbe való. Volt is egy vissza-visszatérő álmom: hogy az egri líceumban könyvtáros vagyok.

ÓDON HÁZAK, HAJDANVOLT EGRIEK

A képíró módos özvegyet

választott

DOBÓ UTCA 18

Prűdek, képmutatók lennénk, ha a XVIII. századot csak nemeslelkű, áldozatkész kiválóságokkal népesítenénk be, olyan férfiakkal, akik kizárólag a köz javáért tevékenykedtek, akik vagyonuk zömét jótékony célokra, a tudományok serkentésére, a művészetek felvirágoztatására fordították.

Akkor is meghamisítanánk a valóságot, ha a magisztrátus valamennyi tagját fedhetetlennek festenénk le, ha minden polgárt szigorú erkölcsi elvekhez ragaszkodónak ábrázolnánk.

Botorság lenne, mert a túlontúl illedelmes és mértéktartó feljegyzések, jegyzőkönyvek is sejtetnek valamit a hétköznapok másféle arculatáról is.

Ha összerakjuk ezeket a mozaikdarabokat, akkor könnyen ott találjuk magunkat az egykori Eger kivilágítatlan, kövezetlen utcáin.

Azokon az estéken, amikor a sötétség leple alatt köztiszteletben álló, módos emberek surrannak öregecske asszonyuk mellől azokhoz a kikapós menyecskékhez, akik nem éppen fiatal párjuk csökkenő férfiúi képességei miatt panaszkodnak, s jóképű ifjú chyrurgusok karjai közt keresnek vigaszt.

58