Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - HAGYATÉK - Rónai Mihály András: Egy fejezet Egerről

Szmrecsányi Lajos, aki Samassa bíborost utódlási jogú koadjutoraként 1912-ben követte az egri érseki székben, melyben 1943-ig, kilencvenkét éves korában esett haláláig megmaradt, az érsek mellett már 1905-ben felszentelt püspök volt Egerben. Konzervatívabb egyházfejedelmet őnála keveset ismert a hazai történelem — de hát, ami azt illeti, aulikus érzelmekben a múlt századi nagy elődnél, Pyrker érseknél sem volt hiba, s Pyrker László mégis nagy műértő volt, aki az ő remek gyűjteményével mai Szépművészeti Múzeumunk anyagát nem kis részben alapozta meg. Csakhogy Pyrker, mielőtt hazakerült volna Magyarországra egri érseknek, Velencében volt pátriárka: ott telt el a 16—18. század venetói ízlésével, melynek jegyében Hűd, Józseffel azt az egri főszékesegyházat építtette, amelyet műtörténetünk általában, s egyszerűen klasszicista-neoklasszicista stílűnek nevez — holott világosan kimondhatná, hogy Egerben a nagy Pallodio híres vicenzai Rotondjának híven felnagyított változata áll, s egyúttal azé a possagnói templomé, amelyet, hogy oda temetkezzék, szülőfalujában Canova, a Pyrker kedves Canovája, méltán bámult nagy szobrásza, Palladio szellemében emeltetett. A főszékesegyház 1905-ös restaurálásakor, amit már ő intézett, Pyrkert szerette volna követni Szmrecsányi is, akit az öccse, Szmrecsányi Miklós, a kultuszminisztériumi művészeti osztályának volt főnöke — az Egerrel is foglalkozó műtörténész — ösztökélt. Csakhogy a restauráláskor, a belső díszt is megemelendő, a venetói Palladio-kupola alá római jezsuita barokk stílű freskót festetett. A Danhauser- féle főoltárképhez nem nyúlt, más egyébhez sem, de néhány új oldalképpel, s légióként a hatalmas, új kupolafreskóval — melynek alkotója Tardos-Kren- ner Vikor volt, a maga világának határai közt máskülönben tisztes képességű művész — a dóm stílegyensúlya megingott.

Mindegy, az új templombelsőt meg kellett örökíteni, s ezt a megbízást az országosan szereplő helybeli fotográfus, Rónai Dénes kapta meg. Álltak még a restaurálás állványai, odafeküdt a magasba a kupola alá, arról és az egész főszékesegyházról, a kaputól a főoltárig, negyvenkét felvételt, s abból huszonöt képet tartalmazó albumot csinált. „Ezt és így nem vártam” — ille- tődött meg a püspök, s a műből magának hat, a kanonokoknak s nagyobb plébániáknak húsz példányt rendelt. Utána maga Samassa bíboros-érsek a főegyházmegye minden templomának hasonló megörökítését rendelte el. Teljes esztendőbe tellett ez a munka; ekkor vette öccsét is maga mellé Rónai Dénes. Hivatta is utána Kállay Zoltán hevesi főispán.

De nem azért, hanem a magyar fotópapírgyártás ügyében, amit az egri fényképész a fővárosi sajtóban szüntelen kavart. S Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter, a főispáni ajánlásra, ez ügyben európai tanulmányútra küldte 1908 februárjában Rónai Dénest. Az ötlet voltaképp a miniszteré volt, ő figyelt fel az ügyre s intézett kérdést a főispánhoz, ajánlja-e erre az egri fotográfust. Ebből lett — Rónai Dénes tanulmányúti jelentése alapján, de persze őnélküle — az amerikai Kodak-gyár magyarországi telepe, s abból a mai váci Forte.

1910-ben hagyta el Rónai Dénes Egert, hogy megnyissa Budapesten, a Váci utca 17. számú házban azt a nagy műtermét, ahol művészete világhírig bontakozott ki. Váci utca 17. és vele szemközt Váci utca 18., ahol unokabátyjának, Székely Aladárnak, a magyar portréfotó másik klasszikusának, az Ady- képek alkotójának műterme volt: a művészi magyar fotó történeti jelentőségű páros szentélye. A nagy Váci utcai műterem 1910-től 1944-ig állt fenn, az ostrom alatt súlyos bombatalálatot is kapott. A felszabadulás után Rónai

57