Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - ZENE - Szecskó Károly: Reményi Ede Egerben
sudárra, hogy kedveskedjék neki lelkesedése, tisztelete, csodálata, szeretető, örvendezése, s hódolatával, üde virágaival. Ugyanezért fogadd az „Egri Dal- kör”-nek szívből fakadó üdvszózatát: Isten hozott!” A lelkes hangulatú fogadás után Szvorényi József, a cisztercita rend egri perjelének társaságában a rendházban biztosított szállására indult. A korabeli sajtó szerint: „Bevonulása alatt az utcákon egybe csoportosult népség minden lépten-nyomon élénk óváczióban részesítette városunk kedves vendégét.” A hangversenyre a nap estéjén a Kaszinó zsúfolásig megtelt dísztermében került sor, ahol Bodó Alajos, egerbaktai származású zorgoraművésszel együtt lépett fel. Először Mendelssohn ismert, nagyszabású hegedűversenyéből játszott két tételt: az Andante-t és a Finale-t. Már ezzel is forró sikert aratott, de: „A nagyközönségre természetesen a leglelkesítőbb hatást gyakorolták a művész saját szerzeményű dalai, melyek után zúgva harsant fel a percekig tartó, falrengető Újra”. A műsor első része után a helybeli hölgyközönség két képviselője babér- koszorút nyújtott át a művésznek, melyen ez a felirat díszelgett: „Az egri nők Reményi Edének.” A művész meghatottan köszönte meg a közönség figyelmességét. Válaszában többek között így szólt hallgatóihoz: „Nem vagyok szónok. Érzelmeimnek csupán hegedűm hangjai által tudok kifejezést adni. S épp ezért minden erőmet és tehetségemet ki fogom fejteni, hogy hegedűm által köszönetemnek és hálámnak kifejezést adhassak, s a mélyen tisztelt közönség kegyeit kiérdemelhessem. Mélyen sajnálom, hogy a kényszerítő körülmények, melyek ezúttal akaratomon kívül kötve tartanak, néhány nap helyett, miként szándékomban és forró óhajtásom volt, ezúttal csak pár órát engednek meg a kedves város mélyen tisztelt közönségének körében tölthetnem. De néhány hét múlva teljesen szabad leszek, s ígérem, hogy akkor ismét eljövök, hogy Eger kedves közönségének irányomban tanúsított kitüntető szívességét újból köszönhessem.” A művész néhány hónap múlva beváltotta ígéretét. Május 22-én Budapestről jött városunkba Bodó Alajos zongoraművész kíséretében. Ismét a cisztercitáknál szálltak meg. Fellépésére másnap, 23-án, a Nyári Színkör épületében került sor. A műsor megkezdése előtt Szapáry József joghallgató saját szerzeményű versével köszöntötte a nagy művészt, majd a Heves megyei Jótékony Nőegylet nevében koszorút nyújtott át neki. Gazdag műsorából leginkább megnyerték a közönség tetszését Bihari János és saját népdalátiratai. Főként a „Repülj fecském” kezdetű dalával ért el nagy sikert. Ezt „a hálás közönség részéről frenetikus tapsok és újrázások követték.” A nagyszerű hangversenyt a Korona Szálló kerthelyiségeiben bankett követte, ahol Zalár József, a megye aranytollú költő-főjegyzője és Gáspárdy József ügyvéd köszöntötte a jeles hegedűművészt, aki honoráriumának felét gálánsán a Jótékony Nőegyletnek adományozta. Reményinek ez volt az utolsó találkozása szeretett egri tisztelőivel. Még ebben az évben visszament Amerikába. Évek múlva itt érte a halál 1898. május 15-én, a san franciscoi hangversenyterem pódiumán. A zeneszerető egriek nem feledkeztek meg róla. A jelenlegi Dobó tér 8. szám alatti házon, ahol az 1836—37-es tanév időszakában elemi iskolásként lakott, emléktáblát helyeztek el, s tér is hirdeti városunkban emlékét. Szecskó Károly 49
