Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Epizódok Eger múltjából

fényt az egykori város kialakulására, sajátosan szerveződő utcarendszerére.

Kétségtelen tény, hogy a hely településföldrajzi tényezői és a püspökség léte egyértelműen kedvezett a XI—XII. században meginduló, bokrosodé fejlődésnek. A differenciálódó munkamegosztás, az egyszerű áruforgalom feltétlenül hozzájárult a fokozatos előbbrelépéshez.

Eleink nem véletlenül kötődtek az egri völgy várdomb alatti szűkületéhez, jó érzékkel jöttek rá annak védelmi előnyeire. Az is igaz, hogy nem volt akadálya a tervszerű otthonteremtésnek sem. Ennek az se mond ellent, hogy a patak folyása, s a vízmosások iránya korlátozta, határok közé szorította az egyes városrészek nagyságát, befolyásolta a telkek formálódását, meghatározta szabálytalan voltukat. Az egyházi és védelmi centrum vonzerőt gyakorolt, és szomszédságában először különálló település-foltok jöttek létre, amelyek később összeolvadlak.

A kutató feltételezte — méghozzá joggal —, hogy a jelenlegi templomok helyén a középkorban is ugyanilyen rendeltetésű épületek emelkedtek. Ezek a forrásanyagból is ellenőrizhetők, így hát következő lépésként köréjük csoportosíthatjuk a hajdani utcákat is. Valaha a plébániák egy-egy telep egyházi központjai voltak, azaz ha többet találunk belőlük, akkor aligha vonható kétségbe az, hogy a több kis egységből ötvöződött a végső nagyobb.

Fenn a kis méretek akadályozták a terjeszkedést, ezért a várdomb és a patak között, az erősség északnyugati oldalán kerestek hajlékot maguknak mesz- szi eleink. A pápai tizedjegyzékek a Szent Jakab plébániatemplomra utalnak, jelezve annak korábbi rendeltetését is. IX. Gergely pápa egyik. 1240-ből származó oklevelében így fogalmaz:

„Szent Jakab hospitaléja, amely az egri egyházhoz tartozik, kizárólagosan első alapításától fogva a betegek és a szegények ellátására vala szánva, kiket időszerinti egri püspökök onnan kirekeszt- vén. a világi papok javadalmazására fordíttatott.”

A későbbi jelzések azt is hangsúlyozzák, hogy számos ház soriázott errefelé. A pontos utalások egyértelműsítik azt, hogy Cifrakapu közelében kell eligazodnunk. 1857-ben a Tavassy Antal utcában érdekes falmaradványokat találtak. A régészeti ásatást ugyan nem fejezhették be, de az egyértelműen kiderült, hogy az előbb említett kolostor, templom és kórház nyomaira bukkantak.

Nyilvánvaló, hogy a településrész főutcájának „jogutódja” a Május 1. utca északi vége. Egykorú feljegyzések Kovács néven is utalnak rá, piatea fabro- rwm-ként emlegetve. A határt nyugat felé a patak képezte, északi irányban pedig a későbbi városfal, azaz a mai Cifrakapu tér. Délen viszont a Balassi Bálint és Csurgó utca vonaláig terjedhetett. Itt emelkedett a ferencesek Boldogasszony temploma és kolostora, amely 1260-b.an már tartományszékhely volt. Könnyű rájönni arra, hogy a servita templom helyén kereshetnénk ezt az építményt.

Hasonló alapelvek szerint bizonyítható, hogy a Capitulum, a Káptalan sor a mostani Knézich Károly utca helyén díszelgett.

Említettük már a latinusoknak vagy olaszoknak titulált francia eredetű telepeseket, akik a tatárjárás után érkeztek ide. Rájuk utal az Olasz utca, amely a Május 1. út déli szakaszát, a Csurgó és a Vécsey utcákat ölelhette fel. Érdekesség az, hogy Almagyar a település külső piackörzetéhez sorolható önálló község, de azonos nevű utcája egészen a vár alá futott. A következtetés egyszerű: itt élő őseink a jelenlegi Almagyar utca két oldalán építkeztek, nyugaton a patakig, keleten pedig a régi külső vár délkeleti sarokbástyájáig terjeszkedve.

A Dobó tér tágabb környékét hívták Theátrumnak, Fórumnak, Pyaach utcának. A püspöki birtoknak külön bírája is volt. A Kossuth Lajos utca déli oldalától a későbbi városfalig nyúló szakasz, valamint a Bajcsy-Zsilinszky és a Jókai utcák által zárt egység alkotta a Harangozó városrészt.

Evlia Cselebi is legfontosabb útvonalként emlegeti a Hosszú utcát. Déli végének keleti oldalán, egy magaslaton épült a Szent Mihály templom, amelynek plébánosát, Ottót 1310-től emlegetik a források, szerepel még az 1332— 37. közötti pápai tizedjegyzékekben is. Temploma a mostani székesegyház távoli elődje volt.

Ha a Széchenyi utca északi végének két oldalán sétálunk, akkor a középkori Szent Miklós városrészben járunk, amely dél felé a Tűzoltó térnél zárulhatott. A Szabad vagy Sólyom utcát, illetve a Szabadhelyet — egykori lakói liberti- nusok voltak — a Tűzoltó tér és a Kovács János utcai vízfolyás között lelhetjük meg. Újvárost 1356-ban említik először, s a Széchenyi utca és a patak közötti területen feküdt. Északról a Sza34