Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - ZENE - Szecskó Károly: Reményi Ede Egerben

renc weimari köréhez kapcsolódott. A következő évben rövid ideig Londonban működött, ahol a királynő megbecsült hegedűművésze lett. Ezt követően ismét Amerikába vezetett útja. Miután 1860-ban, másokhoz hasonlóan amnesztiát kapott, hazatért Magyarországra. Itthon zenei életünk egyik központi, sokat ünnepelt egyénisége lett.

Visszajövetele után hangversenyt adott az ország számos városában. Feltehetően a 60-as évek elején jött újból kedvenc városába John Bull, angol zongorista kíséretében. A neves művészt ekkor Lévay Sándor nagyprépost látta vendégül. Ekkori fellépéséről a kiváló helyi újságíró, Szabó Ignácz 1891- ben publikált hangulatos tárcájából szerezhetünk tudomást. Szabó, aki részt vett a rendezvényen, így írt róla: „ ... nagyban megbámultuk ugyan rendkívüli előadását, s technikai ügyességét, de nagyon rossz hangulatot idézett elő bennünk az a sajátszerű fellépése, hogy az ajtónyikorgatásra egyszerre félbehagyta a játékot, s egész ingerülten fölkiáltott: „Zárják be az ajtót, mert másként nem tudok játszani.” De mikor aztán elkezdte a „Repülj fecském”-et, s utána rántotta, hogy „Ezt a kerek erdőt járom én” — akkor aztán elfeledtük az előző kellemetlen közbeszólását —, s teljesen elragadott bennünket.”

Amikor néhány év múlva ismét megtisztelte Egert látogatásával, Szvoré- nyi József neves tudóstanár vendégszeretetét élvezte a ciszterciták rendházában. Ekkori ittlétekor rendkívül felszabadultan viselkedett. Nagyon ízlett neki vendéglátóinak káposztás rétese is. A ciszterciták mulatságra invitálták ráchegyi szőlőjükbe, ahol: „...nagy művész hazánkfia annyira jól érezte magát, hogy olykor-olykor kikapta a czigányprímás kezéből a hegedűt, s oly gyönyörű magyarnótákat penderített, hogy szívünk-lelkünk csak úgy remegett bele.” — írta Szabó Ignácz már említett cikkében.

Reményi, az amnesztia elnyerése után, mintegy 15 évig élt Magyarországon. 1870-ben rövid ideig a Nemzeti Színház hangversenymestere volt. 1875- ben részt vett a Zeneakadémia megalapításában, majd újra külföldre távozott. Párizs és London után 1878 őszén véglegesen az USA-ban telepedett le, ahonnan már csak koncertkörutakra jött újból Európába. így jutott el 1891- zen hazájába is.

Az év február havának 21. napján szakított időt arra, hogy a számára oly kedves helységet ismét felkeresse. A város vezetői, lelkes hívei és ismerősei méltón akarták fogadni, ezért a látogatást alaposan előkészítették. Már a füzesabonyi vasútállomáson fogadta őt Lefevre Antal polgármester-helyettes vezetésével az egriek küldöttsége. Itt köszöntötte a művészt a helybeliek deputációja is.

Érkezésének hírére az egri állomáson nagyszámú polgár jelent meg. A lelkes várakozók soraiban többek között ott voltak női tisztelői, a Heves megyei 1848-as Honvédegyesület képviselői, az Egri Dalkör, az Egri Önkéntes Tűzoltóegyesület tisztségviselői és számos joghallgató.

Az állomáson a város polgárainak nevében először Dusárdy József főjegyző köszöntötte. Ezt követően Csiky Sándor, a Honvédegyesület elnöke üdvözölte, nemcsak mint művészt, hanem mint olyan személyt is, aki 1848— 49-ben fegyverrel is szolgálta hazáját.

Csiky után Maczki Valér, az Egri Dalkör elnöke szólt hozzá. Lelkes szavaiból íme álljon itt néhány mondat: „Világhírű Maestro! Ugyanazon egri talaj, melybe művészetednek terebélyes fája első gyökérszálait bocsájtá a múltban, azóta egy más, szintén zeneművészeti sarjat is föltáplált, az „Egri Dalkört”, mely mint ifjú növény ösztönszerűleg szívesen fonódik az erős fa48