Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - ZENE - Ocskay György: Portrévázlat egy egri muzsikusról
Gondolatban azért viszonoztam az elismerést. A mostani, a nyilvános tisztelgés már nem juthat el hozzá, pedig de szívesen postáznám annak a rendkívüli lénynek, aki hitt abban, hogy bármennyire göröngyös, de mégis járható a lélektől lélekig vezető út. Azóta is próbálgatom, rá emlékezve, őt idézve, tőle tanulva .. . Pécsi István Portrévázlat egy egri muzsikusról HUSZTHY ZOLTÁN (1894-1974) A századforduló idején Eger poros, álmos kisváros. Lakóinak napjai csendes eseménytelenségben telnek, társadalmának érdeklődését alig sikerül megmozgatni, felébreszteni. A felettes egyházi és világi hatóságok a város kulturális előrelépése iránt majdhogynem közönyösek. Az első jelentős mozgolódás, változás a zene, a kóruséneklés terén jelentkezik: 1882-ben megalakul az Egri Dalkör, amely mintegy hét évtizeden keresztül majd a város közművelődésének egyik legjelentékenyebb tényezője, Eger büszkesége lesz. Tanulságos idézni a korabeli Egri Újságban megjelent sorokat, melyekben a sajtó érzékletes képet fest a megalakulás körülményeiről, annak társadalmi hátteréről: „Beállottak a hosszú téli esték s velük az unalom is, városunk e gyakori vendége. Utczai sétáink a feneketlen sár miatt megakadtak, sőt azt mondhatnók, hogy teljesen szünetelnek, kávéházaink oly primitív beren- dezésűek, hogy a legszerényebb kívánalmaknak sem felelhetnek meg, nagyobb szabású vendégházunk vagy éttermünk sincs, vendéglőink legnagyobbrészt csak azon céllal látszanak bírni, hogy tulajdonosaikat az éhhalál elől megóvják, színtársulat pedig vajmi ritkán látogat el hozzánk. Legalább egy oly egyletünk lenne, mely tudományos vagy egyéb közérdekű felolvasások 41 Nagy László: Szirének
