Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Epizódok Eger múltjából
méghozzá gótikus stílusban. 1474 után megnagyobbították a már említett templomot, amelynek hajdani szépségéről a megmaradt részletek alapján is képet alkothatunk. Az erősség csak a XVI. században tölt be hadászati szerepet, különösképp a mohácsi csatavesztés után. János király és Ferdinánd harcai során többször gazdát cserélt, s a győztes és visszavonuló csapatok mindig megrongálták, illetve kirabolták. Szapolyai János halála után Petényi Péter kancellár és főkapitány szállta meg, őt azonban összeesküvés gyanúja miatt elfogták és börtönbe zárták. Varkoch Tamás, egri várkapitánya hűséges volt urához és nem hajtott fejet a Habsburg uralkodónak. Gondot fordított az építkezésekre, hozzákezdett az erősség nagyszabású átalakításához. Az 1542-ben leégett székesegyház bontásából származó nagy mennyiségű követ az új falak és bástyák emelésénél hasznosították. 1548-ban a király szabadon bocsátotta a beteg Perényit. A kegy súlyos feltételeinek egyike volt a vár átadása. Az új kapitány Dobó István lett, aki folytatta az erődítési kezdeményezéseket. Ennek is köszönhető, hogy 1552. szeptember 11-től október 13-ig sikeresen ellenállhattak a török rohamainak. A diadal elsősorban a csekély számú védő hősiességének érdeme, amelyről Európa- szerte beszámoltak a korabeli krónikák és a hivatalos jelentések. Közülük máig is legjellegzetesebb, legszemléletesebb, legmegkapóbb Tinódi Lantos Sebestyén megrázó erejű tudósítása. Az ostrom után megindulhatott a helyreállítás, ebből oroszlánrészt vállalt Bornemissza Gergely kapitány, aki Dobó közvetlen segítőtársa volt. Ebben az időben az egriek sokat hallatnak magukról, vásárt ütnek, török foglyokat ejtenek, portyáik során még az ország déli részét is elérik. 1553. október 17-én Mezőkeresztes határában a törökök elfogták Bornemisz- szát és Isztambulba hurcolták, ahol felakasztották, mert nem volt hajlandó elárulni a vár gyenge pontjait. 1568 után Ottavió Baldigara tervei alapján nagyszabású építkezés kezdődött. Ekkor valósult meg az új olasz rendszerű fülesbástyás kiegészítés. A lendület azonban pénzhiány miatt megtört, a kivitelezést nem is fejezték be, mivel 1596-ban a zömében idegen zsoldosokból toborzódott védők a török kezére adták az erődítményt. Az új urak 91 esztendőre rendezkedtek be, ők emeltették az alsó kapu melletti bástyát, amelyet Török-kertként emlegetnek, valamint azt a két ágyúdombot, amely a belső-vár déli részén állt. 1687-ben kiűzték a hódítókat, akik szabad elvonulás fejében feladták a küzdelmet. 1702-ben Lipót császár rendeletére hozzáfogtak a külső vár lebontásához, a Rákóczi szabadságharc azonban megakadályozta a további pusztítást. A fejedelem csapatai 1705-ben vették birtokba a várost és erősségét, amely a harcok idején komoly szerepet játszott. A kurucok vezére szívesen időzött itt, annál is inkább, mert kedvelte a település gyógyvizeit. 1752-ben Barkóczy püspök visszakapta a középkori székesegyházat, majd 1783- ban az egész vár az egyház tulajdona lett. Ekkortól pusztult igazán, hiszen a városi építkezésekhez általában innen szereztek anyagot. Pyrker érsek felfedezte a romokban rejlő értékeket: 1833-ban a Setét-kapu boltíve alatti részen ő helyeztette el azt a fedkövet, amely Dobó István vörösmárvány síremlékéhez tartozott. 1862-ben fogtak hozzá az első feltáráshoz. 1871-ben a katonaság lett a birtokos. Ekkor egy Balogh János nevű főhadnagy fogott hozzá a búvárkodáshoz, ő elsősorban a föld alatti részeket és a pincéket kereste. Munkájának eredményeit összegző könyve nagy sikert aratott. 1925-ben kilenc esztendeig tartó ásatás kezdődött Pataki János Vidor, Lé- nárt János és Pálosi Ervin tanárok irányításával. A szakembereket lelkes diáksereg segítette. Rá is bukkantak a székesegyház maradványaira, valamint a fold alatti ágyútermekre. 1957-től — Kozák Károly régész vezetésével — az Országos Műemléki Felügyelőség vette át a terepet. A cél az, hogy mind többet tudjunk meg arról az erődítményről, amely nagy idők tanúja volt, és a hősiesség, a hazaszeretet jelképévé is vált. Pillantsunk lejjebb is, a falakon túlra, oda, ahol a település faházai sorakoznak, ahol kisemberek szorgoskodnak azért, hogy meglegyen mindennapi kenyerük. Ők a történelem valódi formálói, mégis róluk maradt fenn a legkevesebb adalék. A szakemberek oknyomozása azonban olykor csodákra képes. Egy ilyen figyelemreméltó vállalkozás — Kovács Béla régész érdeme — révén deríthetünk 3 33
