Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - HAGYATÉK - Epizódok Eger múltjából
Epizódok A Bükk országunk egyik legrégebben lakott vidéke, itt már a kora kőkorban is éltek emberek. A Hór-völgyi Subatyukban Dancza János 1932-ben a neandervölgyi emberrel egyidős csontmaradványokat ásott ki. A csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő az egri-várhegyről, a Kis-Egedről, valamint Noszvaj, Ostoros és Tihamér határából is. Az időszámításunk előtti évszázadokban a kelták telepedtek meg itt, akik földváraik sáncai mögé húzódtak. Nyomaik fellelhetők a felsőtárkányi Várhegyen, s Nagy Lajos egykori vadászkastélya, a Szilvásvárad környékén lévő Gerennavár is hajdani erődítményük helyére épült. Az egri vár források által igazolt története 1009-ben kezdődik. I. István ekkor alapított itt püspökséget, amelynek első főpásztora — a hiedelmek szerint — Katapán, harmadik pedig Buldus volt, aki Gellért püspökkel együtt lett áldozata a Vata-féle pogánylázadásnak. Az adatok arra is utalnak, hogy a kemény akaratú uralkodó ugyanebben az időben emeltette Szent János evangélista tiszteletére az első itteni székes- egyházat. Állítólag az azóta Királyszéke néven emlegetett halmon ülve — ezt István- ffy krónikája jegyzi fel — nézte, irányította, buzdította a munkálkodókat. Az 1960-as esztendők régészeti feltárásai mór azt is tisztázták, hogy egy falut rendelt az egyház szolgálatára, ennek házai a Várhegy déli részén álltak. Temetője pedig a keleti részen helyezkedett el. Egyébként elképzelhető — bár ma még nem bizonyított —. hogy már korábban is létezett itt valamiféle erődítmény. lényegében ezt bővítették, illetve gazdagították. De zabolázzuk meg fantáziánkat, s maradjunk meg csak a tényéknél! Az biztos, hogy a püspökség fontos szerepet játszott az ország politikájában, s az egymást követő koronás fők adományokkal gyarapították. Az egri püspök kötelessége volt. hogy a mindenkori király negyedik fiát saját költségén ne» Hagyaték Eger múltjából velje. Erre ugyan nem adódott példa, de a kikötést a különböző oklevelek egymást váltva fogalmazták meg. A források jelzik, hogy ez a hely históriai események színtere volt. II. István többször tartózkodott itt: e helyütt halt meg 1131-ben. I. Imre is szívesen időzött Egerben, utolsó napjait II. Ka- tapánnak társaságában töltötte, aki kívánságára a székesegyházban temettette el. Itt nyugodott kiskorú fia, III. László is. Ezt bizonyítja Telekessy István püspök is, aki egyik levelében kiemeli: a székesegyház torony alatti kápolnájában két király hamvai porladnak. Az első nagyprépost az a Kilit volt, aki 1222-ben megfogalmazta az Aranybullát. 1225-ben püspök lett. Ez a Bélnemzetségből való művelt egyházi férfiú telepítette ide a domonkos és a fe- rencrendi szerzeteseket, ő volt az, aki cisztereket kért a pilisi anyaegyháztól, hogy a környék népét visszavezessék a kereszténységhez, mert még erősen éltek a pogány szokások. Egyébként innen származtak a hajdani lázadások vezérei, Vata, valamint fia, János. A főpap alapította, illetve emeltette Apátfalván a béli templomot, illetve monostort. Harcolt a muhi csatában, s a vereség után IV. Bélával menekült külföldre, ahonnan természetesen visszajött, hogy részt vegyen az újjáépítésben. Kellett is ez a buzgalom, mert a tatárok ezt a települést is feldúlták, kirabolták. A II. honalapító engedélyével — ezt 1261-es keltezésű oklevélből tudjuk — falakkal vették körül a székesegyházat, valamint a püspökség épületeit. Ezek egy része még ma is áll, zömüket azonban a későbbi építkezések során készült köpenyfalak fedik. A kapu a déli oldalon volt. A nagyméretű lakótorony viszont az északnyugati sarkon helyezkedett el, ennek maradványai a gótikus püspöki palota nyugati fala mellett, a Tömlöc- bástya udvarán kerültek elő. A püspökség gazdasági erejét jelzi az is, hogy a munkálatok folytatódtak: a várat erősítették, a székesegyházat bővítették. Elkészült az új püspöki palota, 32
