Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Nagy Csaba: A naplóíró Remenyik Zsigmond
aki előjátssza a színésznek a hibásan indított szerepet — rossz metódus. Ö csak annyit mondott, ha a színész játéka nem tetszett, hogy: rossz; addig mondta, hogy: — rossz, rossz kérem — míg végül is a színész ráhibázott. Volt a személyében valami hatalmi, valami imponáló, mint akitől a végső döntés függ. A színészek bíztak benne és ez a lényeges. (Folytatjuk) A naplóíró Remenyik Zsigmond „Nem írói, inkább emberi emléket kívánok hagyni e kötetecskében magam után” — írja egyhelyütt Remenyik Zsigmond, mintegy mentegetődzve naplója kusza, olykor pongyola magyarsága bejegyzései miatt, hogy nyomban utána megfogalmazza a jövőbeni publikáció naplóíróknál oly gyakorta titkolt reményét: „Talán nem is kerül rá a sor, hogy bárki elolvassa, arra sem, talán arra még kevésbé, hogy kinyomtassa”. Valóban, ha az olvasó az alábbiakban sorjázó mozaikcserepekből kívánna képet alkotni Remenyik írói műhelyéről, a törekvése óhatatlanul torzót eredményezne. Ám ha az író szoboralakján túllépve a világirodalmi mércével mérve is jelentős regények és drámák mögött lélegző ember magán és közéleti traumáihoz, indulatainak eredőihez és szemléletének formálódásához remél kapaszkodókra lelni, e naplóban segítőre lel. A Szemétdomb címet viselő füzet 124 oldalon rögzíti Remenyik Zsigmond életének 1942. május 17. és 1953. október 11. közötti eseményeit. A bejegyzések gyakorta datálatlanok, szaggatottak, mintha hiátusaikkal is jelezni kívánnák írójuk ódzkodását a tőle szokatlan mű27 Egy vígszínházi alakítás az Ördög-ben, Jolánként Csehov: Három nővérében Varsányi Irénnel és Gombaszögi Fridával
