Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (Megyesi Gusztáv, T. Ágoston László írásai)

• Vers-próza

Pályadíjasok

Valaha az irodalom és a zsurnalisztika közel állt egymáshoz. A legjobb újságírók egyben kiváló tárca- és novellaszerzők is voltak.

Ez az összhang az elmúlt évtizedek során — különböző okok, elsősorban a napilapokra jellemző feszített munkatempó miatt — megszakadt.

A Magyar Újságírók Szövetsége azért hirdetett nagyszabású pályázatot, hogy igazolja: napjaink toliforgatói is avatott művelői a szépprózának, illetve a költészetnek.

Folyóiratunk szerkesztősége ezekkel az elképzelésekkel egyetértve vállalkozott arra, hogy a legszínvonalasabb munkákat az elkövetkező számokban közli, hasonló jellegű szorgoskodásra késztetve a tehetséges pályatársakat, akik voltaképpen mindenütt fellelhetők, ha nem is nagy számban.

MEGYESI GUSZTÁV

Apokrif

TOLDI TRÉFÁJA

A nyolc motorosrendőr egyszerre fékezett.

— Hé, paraszt, melyik út megyen itt Budára? — kérdezte a motorosok parancsnoka, aki felelős volt azért, hogy szabaddá tegyék az utat Lacfinak és kíséretének.

Toldinak vér szökött az arcába. — Hm, paraszt? Én? — mormogta maga elé. — Hát, ha ti úgy gondoljátok, hogy én paraszt vagyok, akkor jól van — tette még hozzá igen halkan és fölemelte a szörnyű nagy szálfát. — Arra van Buda — kiáltotta, s mint csekély botocskát tartotta félkézzel a rudat.

A nyolc motorosrendőr egyszerre igazította meg a derékszíját.

— Biztos, hogy arra kell menni?

— Egészen biztos — felelte Toldi rezzenéstelen arccal, s csak akkor

11