Hevesi Szemle 14. (1986)

1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Pályadíjasok (Megyesi Gusztáv, T. Ágoston László írásai)

eresztette vissza lába elé a szörnyű nagy rudat, amikor már az egész kísé rét elviharzott Budával ellentétes irányba, Debrecen felé.

— Látod, Miklós ■— mondta évekkel később Bence egy beszélgetés során a kiúttalan Toldinak —, ha akkor nem csinálod azt a marha viccet, most mindenünk megvan.

Toldi hallgatott.

Akkor már hosszú ideje Mikola nevétől volt hangos az ország, s cseh lobogót fújt a szél Buda vára tornyán.

János vitéz

— Készüljön, Kukorica — mondta a huszárparancsnok János vitéznek —, holnap bevonulunk Franciaországba. Meg kell mentenünk a francia népet.

— A francia nép kérte a bevonulásunkat? — kérdezte János vitéz, akit érdekeltek a részletek.

— Nem lényeges — felelte titokzatosan a parancsnok, és kigombolta a dolmányát. Felettük alig egy óra járásnyira sütött a Nap, a hegy tetején elviselhetetlen volt a hőség.

— És ha a francia nép nem kívánja a beavatkozásunkat? — kérdezte néhány perc gondolkodás után János vitéz.

A parancsnok elmosolyodott.

— Kukorica, maga a fellegekben jár — mondta és két poharat tett az asztalra. Egy felhőből vizet facsart, az egyik poharat János vitéznek nyújtotta. — Maguk tudják, mit csinálnak — jegyezte meg János vitéz, miután kiitta a tartalmát.

Másnap a sereg bevonult Franciaországba és megmentette a francia népet.

A legkisebb fiú

A parasztnak három fia volt: a legnagyobb, a középső és a legkisebb.

— Elmegyek szerencsét próbálni — állt apja elé egy napon a legnagyobb fiú, aki a legerősebb volt a három közül. — Járj szerencsével — adta áldását a paraszt a legnagyobb fiára, amaz el is ment, de nem járt szerencsével, nem vitte semmire.

— Apám, most én következem — állt a paraszt elé egy év múltán a középső fiú, aki viszont a legügyesebb volt a három közül. — Járj szerencsével — búcsúzott tőle az apja, elment hát a középső fiú is, de ez sem járt szerencsével, nem vitte semmire.

Eltelt egy esztendő, eltelt kettő.

— És te, fiam? — szólt aztán a paraszt három év múltán elég türelmetlenül a legkisebb fiához, aki nem volt se erős, se ügyes. — Hogy én? Én nem megyek sehová — felelte a legkisebb fiú egykedvűen, és csakugyan, ott maradt az idők végezetéig az apja nyakán.

Ó volt a legeszesebb a három közül.

Mátyás király álruhában

Amikor Mátyás király álruhába öltözött, hogy személyesen győződjék meg az országban uralkodó állapotokról, ugyanezt tette harminchárom test12