Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 4. szám - VERS - PRÓZA - Szakonyi Károly: Kardok, kalodák (történelmi játék)
Bottyán: (enyhültén) És akiknek esküszik rá? Segédtiszt: Az emberek? Mind úgy gondolják ők is! Hiszen Bottyán apót nem fogja a golyó! Bottyán: (meghatottan) Bottyán apó! Ügy, úgy! Sérthetetlennek hisznek, hogy sérthetetlennek hihessék az igazságukat is! (Kis szünet) Jól van, fiam! A tiszteket! Segédtiszt: (a szélre megy, kiszól) Bottyán János generális úr kéreti a kapitányokat ! (Visszalép. Besiet néhány tiszt. Köztük Bottka Adám. Feszes vigyázzban megállnak) Bottyán: Tábort bontunk! (A tisztek tekintete vidáman összevillan) Tessék! Ide a térképhez! (Köréje gyűlnek) Gróf Pálffy Szombathelyen pöffeszkedik, ostromot akar provokálni, mert tudja, hogy gyenge a tüzérségünk! (Bottkához) Van újabb híre, kapitány úr? Bottka: Déli irányból az országutat alig védik. Felderítőim szerint északnyugatról várják a támadást. Bottyán: Csak várják! Sáncot ásunk a város körül. Orbán Jakab! Orbán: Generális úr? Bottyán: Sümegtől a Rába vonala meritén haladtok, elrendeződtök Szombathely alatt, és besáncoltok! (Bottkának) Kapitány úr leszakad a főseregtől, mintha Szentgotthárdnak tartana! Hadd higgye Pálffy méltósága, hogy elbizakodott a kuruc, nem teljes ármádiával megy Szombathelynek. Bella Dénes Heister tábornok előőrseit téveszti meg. Nem támad, csak eléri itt, a város fölött az országutat, s várakozik a főseregre. Rendeljék el a készenlétet! Hajnalban lóra, s indulunk! (Fülel) A tárogató! Mulatnak? Bottka Adám: Csak ülnek a tűznél. Jó, hogy nekivágunk, mert az idő is pocsék, de meg a portyák is hiányoznak már nagyon! Igencsak a bütykösök alján kotyog a vinkó! Bottyán: Hiába zargatom a kincstárat ellátásért! Már adtam pénzt eleget. Nem sajnálom, adok, amíg tudok, de örökké nem győzöm! Orbán: Bottyán apó ád, más meg magának szedi a hasznot! Bottka Adám: Az már igaz, némelyek kereskedésnek nézik a háborút! Bottyán: Vasra is veretem mind az olyat! Megpálcáztattam már nem egyet, aki elhajtotta a szegény ember lovát, tehenét! Katonák vagyunk, nem rablók! Soha életemben semmit sem szereztem magamnak hamisan, gáládul! Nem szenvedhetem a haszonlesőket! Bottka Adám: Pedig akadnak jócskán ebben az országban! Bottyán: A nagyságos vezérlő fejedelem áldozatkész önzetlensége nekem nagy példa! S megkövetelem, hogy ezt a példát kövesse mindenki, aki a zászlónk alá állt! Csak úgy győzhetünk, ha önérdekünket a közérdek mögé szorítjuk ... Egy katona: (bejön) Futár Béri Balogh Adám ezredeskapitánytól! Bottyán: (átveszi, s nézi az írást) Uraim! Balogh Adám jelenti, hogy bevette Pécs városát! — És mienk lesz Szombathely meg Kőszeg! Megszabadítjuk Dunántúlt, és megtartjuk ezt a földet! Menjenek, készüljenek a harcra, menjenek, fiaim! (Mind ki. Bottyán a segédtisztjével másfelé.) (Folytatjuk) 10
