Hevesi Szemle 14. (1986)
1986 / 1. szám - VERS - PRÓZA - Makay Margit: Hogy is volt?
Ketten maradtunk nővéremmel, de már jóval csendesebbek lettünk. Kíváncsiságom minden iránt azért továbbra is megmaradt. Egyik napon örömömre nagy izgalom volt a kaszárnyában. Megtudtam, hogy B. tábornok szemlére érkezett. Nekem persze mindent látnom kellett. Lefutottam az udvarra, de már csak a bevonulást láttam, amint apám századának istállóját készült vizitálni. Odalapultam az istálló bejáratához, bedugtam a fejemet, hogy el ne mulasszak valamit, de sajnos csak a lovak farát láttam. Egyszerre csak felcsattant egy erélyes hang: — Százados úr! Ügy áll ennek a lónak a fején a kötőfék, mint kurván a főkötő! Még jobban bekukkantottam, hogy tanúja legyek, hogyan csap vissza drága apám a durvaságra, de elképedve láttam, hogy haptákba vágja magát, és szótlanul tűri a szidalmakat. Lesújtva otthagytam a kapufélfát, és rohantam az emeletre, lakásunk gyerekszobájába, ahol zokogva pokolba kívántam B. tábornokot. Felzaklatott állapotban merészet gondoltam, elkértem legényünk komiszkenyerét, hogy világgá menjek. Még el sem értem a kaszárnya kapujáig, amikor egy elszabadult kólikás ló vágtatott el mellettem, ettől úgy megijedtem, hogy rohantam vissza biztonságos gyerekszobánkba, leültem egy zugba, és bánatomban rágcsálni kezdtem a fekete kenyeret. Attól kezdve kedvenc eledelem lett. A szemle mély nyomot hagyott bennem és csúnyán kiábrándított a kaszárnyái életből. Persze ahhoz még túlságosan gyerek voltam, hogy megértsem a kor ostoba katonai szabályait. A gondtalan gyermekkor tízéves koromban megszűnt. Egyik napon értünk küldtek a zárdába, hogy azonnal menjünk haza. Átöltöztettek bennünket, és vonatra tettek. Budapesten tudtuk meg, hogy anyánk elhagyta apánkat, akinek valami viszonya szövődött a feljebbvalója feleségével. A kaland párbajjal és nyugdíjazással végződött. Apám, aki rendkívül szép férfi volt, sok bánatot okozott párjának. Nehéz élet szakadt ránk. Szükségből egy kicsi lakáshoz jutottunk az Üllői úton, ez egy szoba-alkovból, előszobából és konyhából állt. A kaució már nem volt meg, csak apám nyugdíjából tengődtünk. Anyám egy bihari föld- birtokos egyetlen leánya volt, de már semmit sem örökölt, mert özvegy nagyanyámat saját ügyvédje kiforgatta vagyonából, akivel halála napjáig pereskedett. Anyám már nem tudta folytatni a pert. Egyik rokonunk, Fráter Loránd, aki szintén huszártiszt volt, mielőtt dalolni kezdett, újságcikkben támadta az ügyvédet. Rendkívüli kiadásban ordították a rikkancsok a hangzatos címeket: „A Lónyay utcai hiéna”; „Koldussorban az angol királyné rokona”. Fráter Loránd egyik őse ugyanis házasságot kötött az angol királyi család valamelyik leszármazottjával; ezt a bizarr történetet használta fel rokona, mármint nagyanyám védelmére. Mindez nem használt. Nagyanyám meghalt, és megszűnt a pereskedés. A nyugdíj kevés volt, pénzt kellett keresnie anyámnak, hogy a megélhetést biztosítsa. Semmi szakmája nem volt. Egy nagy kézimunkaüzletbe — Ádám- nak hívták — beprotezsálták. Kézimunkákat készített pénzért. Néha mi, gyerekek is hajnalig segítettünk, s pár órai alvás után mentünk az iskolába. Néhány évig így tengődtünk. Majd kicserélte anyám a lakást ugyanabban a házban egy kétszobásra. Az elhagyott egyszobás otthont Móricz Zsigmond 26
